vagy mint maga nevezi magát Janus Pannonius, az olaszoknál Ungheretto, pécsi püspök, szül. 1432. aug. 29. Csacsinczi helységben Verőczemegyében a Dráva mellett; szegény nemes családból származott, mely rokonságban volt a Garázda és Vitéz nemzetségekkel. Anyjának Vitéz Borbálának testvére János nagyváradi püspök, később esztergomi érsek, jobb neveléséről gondoskodott és 1447-ben Olaszországba küldte, hol Ferrarában 11 évet töltött a hires Guarini házánál. Itt ismerkedett meg Martius Galeottóval, ki kedves tanulótársa és a verselésben tanítója volt, Arezzóval és az olasz föld több első rendű s jobb izlésű tudósaival; itt irta legelső költeményét 16 éves korábn. 1458-ban hazájába visszatért és 1459-ben pappá szentelték föl; nagybátyjának befolyása által elnyerte a pécsi püspökséget, a tudományokban gyönyörködő Mátyás király pedig megkedvelte őt és titkos tanácsosai közé sorozta. A bosnyák hadviselésben 1464 elején fejedelmét a táborba is elkisérte s hadi énekekkel élesztette a sereg harczi tüzét; hűségeért a királytól engedélyt nyert birtokain bármiféle bányát nyitni. 1465-ben Rozgonyi Jánossal II. Pál pápához és több olasz fejedelemhez küldték segedelmet eszközölni a török ellen; azonban nem sokára nagybátyjával egyetértőleg királya ellen áskálódni kezdett Rómában, sőt később több nyughatatlan világi nagyokkal egyetértve Kázmért akarta Lengyelországból Mátyás helyébe a magyar trónra juttatni. Mátyás a dolgot megtudván, Csehországból hirtelen Magyarországon termett és kegyességével az elidegenedett sziveket megnyerte, úgy, hogy a pártütés két főindítója magára maradt. Kázmér mind e mellett seregével 1471-ben megjelent és C. őt Nyitránál fogadta: de kénytelen volt épen oly serénységgel megszaladni, a milyen vigyázatlanul kitette magát a veszélynek. Vitéz Jánost elfogták, C. pedig, kire az a vétek nagyobb sulyát hárítá, Osvát zágrábi püspökhöz szökött és ennek jószágán Medvevárában Horvátországban bújában 1472. végén meghalt.
A latin és görög irodalomban ritka jártasággal birt, hazánk legnagyobb latin költője s a maga korában európai hirű költő volt. Hőskölteményei kisebb becsűek, elegiái azonban, főként pedig epigrammái maradandó becsüek, jóllehet némelyek a buja szerelem féktelen ömledezései, mások szabadabb és néha mocskos kifejezésekkel vannak fertőztetve; kötetlen beszédben csak kevés munkája maradt reánk.
Munkáinak különféle kiadásai:
1. Polybius latine interprete Nicolao Perotto; Jani Pannonii ad divam Feroniam naiadum Italicarum principem carmen. Venetiis, 1498.
2. Joannis Pannonii episcopi Quinque Ecclesiarum, poetae et oratoris clarissimi Panegyricus: in laudem Baptistae Guarini Veronensis praeceptoris sui conditus. Viennae, 1512.
3. Panegyricus in laudem Guarini una cum Elegia de Fonte Narniensi et de Arbore nimum foeconda. Accedunt epigrammata de Fraudo et Lucta Galeoti. Bononiae, 1513.
4. Elegiarum aureum Opusculum. Exstant autoris eiusdem poemata plurima, quae in manus studiosorum propediem ventura sperantur. Viennae, (1514.) aureum Opusculum. Viennae, (1514.)
5. Epigrammata antea non impressa. Cracoviae, 1518.
6. Sylvia Panegyrica ad Gvarinum Veronensem praeceptorem suum; Eiusdem Epigrammata nunquam excusa. Basiliae, 1518.
7. Opera poetica. Bononiae, 1522.
8. Ad Guarinum Veronensem Panegyricus. Eiusdem Elegiarum liber. Et Epigrammatum Syluula. Item Lazari Bonamici Carmina nonnulla. Venetiis, 1553.
9. Opera Poetica. Basiliae, 1555.
10. Opera, multo nunc demum quam unquam antea et auctiora et emendatiora, in lucem edita. U. ott, év. n.
11. Lusus quidam et Epigrammata, nunc primum inventa et excusa opera Joannis Sambuci. Patavii, 1559.
12. Tria Epigrammata de Galeoto. (Galeoti Martii, de Dictis et Factis Matthiae Ungariae Regis. Viennae, 1563. és Jacobi Bongarsii, Rerum Hung. Scriptores Varii. Francofurti, 1600. Schwandtneri Scriptores Rrerum Hung. Lipsiae, 1746., Tyrnaviae, 1765. és Vindobonae, 1766.)
13. Matthiae Hunyadis Regis Hungariae versus, quibus Antonium Constantium poetam compellat. (Historia Matthiae Hunyadis, ex Antonii Bonfinii, historici diserti, libris, Decadis. Claudiopoli, 1565.)
14. Erenemus. Editore Joanne Sambuco. Viennae, 1567. és Debreczini, 1598.
15. Jani Pannonii illius antiquis vatibus comparandi, recentioribus certe anteponendi, quae uspiam reperiri adhuc potuerunt omnia. Opera Joannis Sambuci. U. ott, 1569.
16. Carmen de itineribus, C. Jacobi Marcelli Veneti. (Nicolai Reusneri, Hodoeporicorum sive Itinerum totius fere Orbis Lib. VII. Basiliae, 1580. Ugyanaz 2. kiadás. U. ott, 1592.)
17. Poemata. (Deliciae Poetarum Hungarorum. Francofurti, 1619. és hely n. 1727.)
18. Libri III. Poematum Elegiarum et Epigrammatum. Budae, 1754.
19. Poemata. Quae uspiam reperiri potuerunt omnia. Traj. ad Rh., 1784. (Teleki Sámuel gróf által eszközölt legjobb kiadás. Ism. Figyelő XX. Koncz József.)
20. Carmina quaedam et Epistolae ineditae. (Josephi Koller, Historia Episcopatus Quinque Ecclesiarum Posonii, 1796.)
21. Epistola ad Joannem Gazzulo Raguzanum. (Franc. Mariae Appendini Notizie sulle Antichita Storia e Letteratura de Ragusei. Ragusa, 1803.)
Több prózai munkáján kivűl, legnagyobb hőskölteménye, mely Magyarország történetét foglalta magában, és magyar grammatikája, elvesztek.
Ábel Jenő Velenczében 1878-ban a Marciana könyvtárban következő kiadatlan műveit másolta le: két epitaphiumot In Leonellum Ferrariae Marchionem és In Lasarum Marchionem Malaspinam; úgyszintén egy Tetrastichon in Borsum, valamint Guarino Baptistának Janus Pannoniushoz intézett két költeményét. Ennek kiadott költeményeit is összevetette a codexek szövegével és több lényeges eltérést jegyzett föl.
A pécsi nyilvános könyvtár múzeumában őrzött ezüst képének másolatát a M. Orvosok és Term. Munkálatai VI. (1846.) közli.
Czvittinger, Specimen 287.
Magyar Könyvház VI. 1794. 30.
Erdélyi Muzeum V. 1816. 100. l. (Kerekes Ábel.)
Közhasznu Esm. Tára III. 94. (Teleki József gróf.)
Philosophiai Pályamunkák I. 1835. 24.
Tud. Gyűjt. 1838. I. 102. (Horváth István.)
Toldy F., M. Nemz. Irod. Tört. 1852. II. 53-58. 67. 113.
Brunet, Manuel du Libraire. Paris, 1862. IV. 344.
Graesse, Trésor de Livres Rares et Précieux Dresde, 1864. V. 120.
Fővárosi Lapok 1866. 96. sz. (Mátray Ernő.)
Toldy, M. Költészet Története 92.
Tört. Adattár II. 1872. 458.
Pulszky Ferenc, Bisticci Vespasiano Janus Pannoniusról. (Bud. Szemle III. 1873. 277.)
Figyelő I-III. 1877. 344. l. (Pfeiffer Antal.) V. VI.
M. Könyv-Szemle 1877. 311. III. 1878. 247.
Egyet. Phil. Közlöny 1880. (Ábel.) 1887-88.
Pesti Napló 1880. 152. 208. 209. sz.
Fraknói Vilmos, Hunyadi Mátyás király, Bpest, 1890. (M. Tört. Életrajzok.)