bölcselet- és orvostudor, cs. és kir. kincstári orvos, 1743. máj. 18. Clozban (Tirol); orvostudorrá lett 1768-ban Innsbruckban, azután gyakorlati kiképeztetése végett Bécsbe ment; itt ismerkedett meg Crantz tanárral, kivel a kórházak tanulmányozása végett Olaszországba utazott. 1771-ben legfelsőbb parancsból a lengyel határon kitört pestis megfigyelése s tovább terjedésének lehető megakadályozása czéljából Magyarországba küldetett; feladatát szerencsésen megoldotta és a pestis terjedésének gátot vetett. 1773-ban hasonló czélból a török határon működött sikerrel. 1776-ban Máramarosmegyében rendezte a közegészségügyet, mire ezen megye főorvosa s az ottani kincstári bányák orvosa lett Máramaros-Szigeten. 1778-ban Nagybányán és 1785-ben Schwatzban (Tirol) működött, hol a himlőoltást meghonosította. Meghalt 1807. márcz. 18.
Hazánkat illető munkái:
1. Monita medico-politica ad non paucos, eosque potissimum habitatores ruris. Cassoviae, 1776.
2. Dissertatio historica de peste, quae ab autumno anni 1770 usque ad mensem februarii 1771 in comitatu Zempliniensi grassabatur. U. ott, 1777.
3. Historia de utero duplici alterutro quarto graviditatis mense rupto in Hungaria a. 1781 in cadavere ab auctore invento. Aug. Vin., 1788.
De Luca, Das gelehrte Oesterreich.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. Pars Post. 468. Cent. III. Dec. I. II.
Annalen der Literatur. Wien, 1804. I. Intellig. 103.
Catalogus Bibl. Fr. C. Széchenyi I. 184.
Szinnyei Könyvészete.