vizműgyáros Budapesten, szül. 1820-ban Budán, hol atyja B. András kútmester volt; midőn a négy gymnasiumi osztályt elvégezte, atyjánál a kútmesterséget tanulta meg; azután Bécsben a Leithe-féle magánintézetben a technikában képezte magát és tovább utazott Németországba; Drezdában, Berlinben dolgozott, Holsteinban az oltesloei sóbányában fúrásokat tett és Párisban szintén részt vett a földfurásban; innét visszatért Bécsbe, hol mint művezető foglalkozott, midőn Buda hatósága meghívta városi kútmesternek s a vizműveknél alkalmazta; tiz év mulva Pestre költözött és azóta az osztrák állam- és délivasut összes állomás-kútait elkészítette. Ezen idő alatt a budapesti vizvezeték létesítésénél és a tervnek elkészítésében tevékeny része volt. 1791-ben nyugalomba vonult. Több vizműiparczikkre szabadalmat kapott; igy egy természetes szűrőre alaguti rendszerrel, mely szerint a természetes kavicsrétegben megszűrt vizet nem vizsintes csőben, hanem kúttal kapcsolt tunnelben javasolja gyűjteni.
Munkái:
1. Emlékirat a pesti vizvezetés felett. Pest, 1863. (Ugyanez németűl is. U. ott, 1863.)
2. Emlékirat Pest városának és a városligetnek vizzeli ellátása iránt. U. ott, 1865. (Különnyomat a P. Napló 101. sz.-ból. Ugyanez németűl is. U. ot, 1865.)
3. Észrvételek a pesti vizvezeték kérdése körűl Bateman J. F., Schwalba János és Tóth Kálmán mérnök urak által előterjesztett vélemények tárgyában. U. ott, 1872. (Ugyanez németűl is.)
Két német beadvány a fővárosi közgyűléshez (1870. és 1872.) és egy német nyilt levél Simon Florenthez (1872.) intézve.
Petrik Könyvészete.
Építő Ipar 1859. 21. sz. rajzzal és önéletr. adatok.