gróf Károlyi István uradalmi főtisztje, szül. 1793-ban Maros-Portuson, hol atyja só-tiszt volt; a gymnasiumot Gyulafehérvárott kezdette. Aradon folytatta s Szegeden fejezte be. A mezőgazdasági pályára a keszthelyi Georgiconban képezte magát és 1814-től kezdve a gróf Károlyi-család uradalmaiban hivataloskodott; a három gróf Károlyi megosztozkodása után Károlyi István gróf összes uradalmainak kormányzóságával bizatott meg. 1842-ben nyugalomba ment és Soroksáron telepedett le. A szabadságharcz után pénzügyi tanácsossá neveztetett ki, e hivataláról 1852-ben leköszönt és ismét nyugalomban saját gazdaságának és a közügynek szentelte életét. Különösen buzgón foglalkozott a Szent-István-társulatnál, mint e társulatnak választmányi tagja. Meghalt 1864. decz. 27. Pesten.
Gazdasági czikkei a Magyar Gazdában (1845. 1847-48.), a Gazdasági Lapokban (1850-51.) és a Vasárn. Ujságban (1856.) jelentek meg; a politikai lapokba is többször irt conservatív irányú czikkeket.
Munkái:
1. Beszéd, mely, mint a középponti gazdasági egyesület részéről kiküldött tag által az Aradmegyében czélba vett fiók gazdasági egyesület alakítására aug. 19. 1845-ben tartott gyülekezet alkalmával mondatott. Arad, 1845.
2. Robot és dézma. Pest, 1846.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Szinnyei Könyvészete.
Galgóczy Károly, Az orsz. m. gazd. egyesület Emlékkönyve IV. 23. l. és gyászjelentés.