orvostudor, gyakorló orvos Budapesten, szül. 1845. okt. 20. Pápán Veszprémmegyében; orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1870-ben orvostudorrá avatták. 1870-74-ig a budapesti Rókus-kórházban mint segédorvos; majd pedig Fleischer József hirneves szülész és nőorvos mellett mint alorvos működött; ezután mint gyakorló orvos telepedett le a fővárosban. 1875-ben a budai Erzsébet-sósfürdő rendelő orvosa lett. 1885-ben az országos közegészségi tanács rendkivüli tagjává neveztetett ki.
Czikkei a Zeitschrift f. Natur u. Heilk. (1858.), a Gyógyászatban (1874. 1877.) és a Pester Meg.-Chirurg. Presseben jelentek meg (1877 óta, mely lapnak belmunkatársa, a szülészeti és nőgyógyászati rovat vezetője és 1881-ben társszerkesztője volt), Emlékbeszéde Fleischer József felett a budapesti m. kir. orvosegyesület Évkönyvében 1878.
Munkái:
1. Erzsébet-sósfürdő és keserű forrásai. Bpest, 1877. (Ugyanez németűl is.)
2. Kurorte und Heilquellen Ungarns. Bpest, 1883.
3. Semmelweis Ignácz Fülöp. Tanulmány. U. ott, 1885.
4. Ugyanaz németűl. Bécs és Teschen, 1887.
Horváth Ignácz, Könyvészete.
M. Könyvészet 1886. és önéletrajzi adatok.