jezsuita, erdélyi székely származású, szül. 1706. ápr. 28. Budán végezte (1728) a philosophiát és Trencsénben a három próbaévet, mire Kassára ment a negyedikre. Az ifjuságot a gymnasiumban több évig oktatta, azután magyar hitszónokká lett. Sárospatakon a plébániát látta el és az ottani rendház főnöke volt. Innét Turóczba ment ugyanazon minőségben; végre Bozókra került, hol 1761. jún. 15. meghalt.
Munkái:
1. Epistolae Bidermanni. Claudiopoli, 1733.
2. Idea perfecti belli imperatoris oratorie adumbrata. U. ott, 1734.
Horányi Nova Memoria.
Stoeger, Scriptores.