erdélyi ev. ref. püspök, szül. 1694. nyarán Feldobolyban Háromszékben, hol atyja zajzoni Lukács János zsellér volt. A nagy-borosnyói iskolában tanulta a grammatikát és syntaxist 1707-11-ig; innet vette fel a Borosnyai nevet. 1711 pünköstkor Enyedre ment a poezisre és 1713. ápr. 13. subscribált. Ezután nevelősködött, különösen Bethlen Miklós gróf fiánál 1716-ban; három év mulva 1719 husvétkor visszatért az enyedi kollegiumba, hol a rhetorikai osztályban köztanító lett. 1720-ban Vizaknára ment iskola-mesternek. 1721. szept. 10. külföldi akadémiákra indult és november 15. érkezett Odera-Frankfurtba, hol egy télen át hallgatta az egyetemi előadásokat. Innen 1722. máj. 29. indult Leydába, hol négy évet töltött, mire 1726. júl. 17. hazájába visszatért. Ekkor rövid ideig Vécsen volt udvari pap, 1727. jan. 13. Enyedre ment káplánnak, hol később pap lett. 1735. márcz. 13. távozott Enyedről és az udvarhelyi tanári széket foglalta el. 1748. nov. 28. a nagy-Enyeden tartott zsinaton generalis notariussá, a következő évben pedig püspökké választatott, mely hivatalában 1753-ban a kir. felség által is megerősíttetett. Meghalt 1760. febr. 9. Marosvásárhelytt.
Latin verse Pariz-Pápai Ferencz tiszteletére megjelent a Justissima adorea... (Claudiopoli, 1717.) cz. könyvben.
Munkái:
1. Tholdi Ádám felett tartott prédikáczió. Kolozsvár, 1751.
2. Halál és minden kísértetek ellen való orvosság l. b. Alvinczy Gábor eltemettetése alkalmatosságával. Szeben, 1751.
3. Catechismusi házi kincs avagy a keresztyéni hit főágazatainak... magyarázatja. Stehelin Kristóf után. Kolozsvár, 1752.
4. Teleki Kata felett tartott prédikáczió. U. ott. 1758.
Levelét, melyet 1747. márcz. 28. Udvarhelyről irt Cserei Mihályhoz és ennek válaszát közli az Erd. Prot. Közlöny (1873. 3. sz.)
Emlékiratait 1888-ban fedezték föl Mező-Kövesden és az erdélyi püspöki levéltárba helyezték el. Ezen kézirati Album ismertetve volt a Kolozsvár cz. lapban (1888. 297. sz.)
Bod, Smirnai szent Polikarpus.
Horányi Nova Memoria.
Benkő Transylvania II. 177.
Siebenb. Quart. VI. 166.
Protestáns Közlöny 1889. 12. sz.
Prot. Szemle 1890. 194. l.