dunavidéki első ev. ref. püspök, szül. 1535. febr. 22. Pesten régi nemes családból: szülei a törökök által vagyonuktól megfosztatván, szegénységre és kora árvaságra jutott. Tanult Kassán, hol 1553-ban Feledi Lestár kassai kapitányt intette, hogy ne imádkozzék a fakép előtt, a miért ez őtet buzogánynyal nagyon megveré, mire B. azt a jegyzetet teszi (Az ördögi kisértetekről 880. l.), hogy Feledit is úgy veré egy Cálnai nevű szolgája, hogy meg hala bele. Mand saját lelkének vonzalmától a tudományos pályára adta magát, s jóllehet semmi vagyona sem volt, külföldi akadémiákra ment; nyolcz forinttal indult el és nyolcz évig tartózkodott Olasz- (páduai egyetemen), Franczia- és Németországban és mikor mint kész hittudós hazájába visszatért, akkor is nyolcz forintja volt, irja róla Bod Athenasában. Már mint bécsi tanuló tartott saját szállásán prédikácziókat a népnek; ezért Oláh, a későbbi érsek, Verancsics Antal és Bornemisza nyitrai püspök üldözték, sőt tömlöczbe is vetették; kiszabadulása után indult aztán tovább külföldi utjára. Hazájába visszajövén, a helvét hitvallásnak igehirdetője lett és a Vág mellékén sok egyházat szakított el a katholicismustól. Szeredet is ő reformálta. F. városnak különben földesura volt, vett ott egy rész jószágot; innen járt aztán Nagyszombatba, a hol magán házaknál prédikálgatott. Telegdi Miklós nagyprépost üldözései elől innét Zólyomba menekült, a hol Balassa János és hitvese Sulyok Anna (a költő Balassa Bálint szülői) udvari papja lett. 1564-ben Bécsbe idézték; többi közt azzal vádolták, hogy az Ur vacsoráját kenyérrel szolgáltatta; ebből határozottan következtetik, hogy ő Kalvin hive volt. 1565-ben Ungvárt tanláljuk őt Balassa Menyhértnél és Svendi Lázárnál, kik ekkor ott II. János ellen hadakoztak. 1567-ben újra Zólyomban van. 1570-ben a mátyusföldi traktus superintendenssé vagy seniorrá választotta; 1572-ben pedig galgóczi pap volt. Azután semptei prédikátorrá lett; 1573-ban már ott volt. Semptén laktában egyszersmind szeredi pap és egyúttal udvari papja volt gr. Salm Gyulának is, ki Galgóczot és Semptét birta. Utóbbi helyen négy gyermekét 1577-ben a pestisben vesztette el. 1578-ban Ördögi kisértetek cz. könyve miatt prédikátorokból álló választott birák egy visszavonó irat kinyomatására itélték. Ezt azonban nem tette, miért is elfogták s Bécsbe vitték, a hol három hétig fogva tartatott, de börtönéből megszökött s visszament Semptére, honnan 1579. jan. télvíz idején kiüzték, mire Beczkó várában huzta meg magát és onnat tért Detrekő várába, a hol ismét a Balassák szárnyai alá vonta meg magát. Itt kezdte, de Rárbokon saját házában fejezte be utolsó nagy művét, a Predikatiókat 1584-ben. Meghalt 1585-ben.
Munkái:
1. Tragoedia Magiar nelvenn, az Sophocles Electrajabol nagiob rezre forditatot... Bécs, 1558. (Kapronczai Ádám 1778-ban még látta egy példányát Bécsben, de azóta nem került elő; valószinű, hogy Bessenyei (Holmijában) ezen példány után közölt belőle egy jelenetet. (L. Heinrich G. czikkét Egyet. Philolog. Közlöny II. 341.).
2. Első része az Evangeliomokbol és az Epistolakbol. Komjathi és Sempte, 1573. (2., 3. és 4. része Semptén nyomatott 1574-75. 1578. az 5. Detrekőn 1579. Ezen munkájára vonatkozó levele, Pozsony, 1569. szept. 20., a Tört. Tárban 1878. 384. l.)
3. Fejtegetés... (Sempte), 1577. (Ezen munkának, melyet B. Telegdi Miklós Postillájának Bécsben 1577. nyomt. első kötete ellen irt, ma egy példánya sem ismeretes.)
4. Negy könyvetske a Keresztyeni Hitnec Tudomanyarol. U. ott, 1577. (Egyetlen csonka példánya a m. t. akadémia könyvtárában.)
5. Ördögi kisértetekről. U. ott, 1578. (Eredetileg az Evangeliomok és Epistolak 4. részéhez volt csatolva.)
6. Igen szep es szükseges predikacio, az Istennec Irgalmassagarol,... (Sempte vagy Detrekő), 1578. (Névtelenűl.)
7. Enecec haromrendbe. Detrekő, 1582. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. lap 1883. 35-37. sz.)
8. Praedikatioc, Egesz Esztendo altal minden vasarnapra rendeltetet. Detrekő és Rárbok (Nádasd), 1584.
9. Cantio de Szent János Latasarol. (Debreczen), év n. (XVI. század.)
A soproni tanácshoz 1574. ápr. 24. irt és Beythe István papnak ajánlott levelét közlik a Sárospataki Füzetek (1860) a Gamauf-féle gyűjteményből.
Czvittinger, Specimen.
Bod, M. Athenas.
Horányi, Memoria és Nova Memoria.
Fabó, Monumenta I. (Schmal.) II. III. IV. (Klein.)
Toldy, Minden Munkái III. 58.
Szabó K., Régi M. Könyvtár I.
M. Könyv-Szemle 1876. 72. 77. (Szabó K.) 1877. 296.
Szilády, Régi M. Költők Tára I-V.
Ballagi Aladár, M. Nyomdászat 56-58.
Figyelő II. IV. VI. XV. XVII.
Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés I.
Thuri Etele, Bornemisza Péter Élete és Munkái. Bpest, 1887.
Sárospataki Lapok 1887. 45. sz.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1887. (Thur E.)
Kiss Áron Bornemisza Péter Élete. Bpest, 1890. (Különny. a Prot. Szemléből.)