országgyűlési képviselő, B. Sámuel szabolcsi alispán és báró Dániel Borbála fia, szül. 1810. szept. 30. Nagy-Faluban Szabolcsmegyében; tanulmányait Sárospatakon kezdte, de utóbb Bécsbe küldetett a polytechnikumra. A jogot ismét Patakon tanulta Kövytől; azután patvariára ment Komáromy Istvánhoz Abaujba, hol megismerkedett Jászay Pál történetiróval és Kazinczy Ferenczczel, kikkel levelezett és különösen az utóbbi hatott sokat szellemi irányzatára. Az 1830. országgyűlésen jurátus volt. 1831-ben letette az ügyvédi vizsgát és még azon évben a kolera ellen alakult központi bizottságnál jegyzőűl alkalmaztatott. Ugyanakkor Szabolcsmegye tiszt. ügyészévé neveztetett ki. A következő évben már szolgabiró lett. Az 1839-40. országgyűlésre megyéje követűl küldte és ő az ellenzékhez csatlakozott. Az 1843-44. és 1847-48. országgyűlésen is mint Szabolcsmegye követe jelent meg. Majd minden fontosabb tárgynál élénk részt vett a tanácskozásokban és az 1848. törvények alkotásában is. Az első képviseleti pesti országgyűlésen mint a szabolcsmegyei tiszalöki választókerület követe vett részt, ugyanezen kerületet képviselte az 1861. és 1865. országgyűlésen is. Az 1848. első felelős miniszteriumban régi barátjt s elvtársát, Deák Ferenczet, az urbéri és büntető osztálynak, melyhez a jury is tartozott, osztályfőnökségével bizta meg. 1848. decz. utolsó napjaiban (talán 26-án) Kossuth rendeletére a korona elszállításával megbizva, a nemzet ez ősi kincsét saját kocsiján hozta át Budáról 30 gránátos kisérete mellett; ez a kocsi volt az első, mely az akkor elkészült lánczhidon átrobogott. A debreczeni korszak alatt, képviselő minőségén s az ápr. 14. után alakult miniszteriumban. Vukovics igazságügyi miniszter mellett vállalt államtitkárságán kivül, többféle küldetésben is vett részt. Igy volt Szabolcsban kormánybiztos a hadsereg mellett; igy küldetett utóbb, már a hadjárat rosszra fordultával, Görgeyhez kormánybiztosúl, s jött vele, őt folyvást a többi haderővel csatlakozásra unszolva, le egészen Világosig. Ekkor veszve lévén minden s nem menekülhetve külföldre, benn a hazában bujdosott mintegy tiz hónapig, midőn elfogták és Pestre kisérték. Itélete halálra szólt, de kegyelem utján tiz évi fogságra lett enyhítve s börtöne az olmüczi vár lőn; 1856 végén a kegyelem megnyitotta börtöne ajtaját. Az 1861. és 1865. országgyűlésen a baloldal tagja volt. 1869-ben megvált a politikai élettől, s az akkor ujonnan szervezett m. kir. curiához a semmitőszék birájává neveztetett ki, 1870. júl. 3. pedig a curia legfőbb itélőszéki osztályában tanácselnökké lett. 1878. jan. 28. ő felsége a szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Meghalt 1879. nov. 22. Budapesten.
Munkája: Bonis Sámuel és Szaplonczay József máj. 23. tartott beszédeik. Pest, 1861.
Országgyűlési beszédei a naplókban és politikai lapokban jelentek meg.
Arczképe Eybl által 1848-ban kőre rajzolva Bécsben nyomatott Leykumnál.
Országgyűlési Emlény 1848. 56. l.
Magyar Hirlap 1851. 581. sz.
Ország Tükre 1862. 8. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1867. 15. sz. arczk. 1879. 48. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 2. sz. arczk. 1879. 48. sz. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv 1867. arczk.
Jó Barát 1869. 30. 35. sz.
1879: Hon 281. sz. Pesti Hirlap 323. sz. Ellenőr 560. sz. Ungar. Gerichstshülle 19. sz. Főv. Lapok 270. 271. sz.
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.