egyházi s világi jogtudor, ág. ev. lelkész; előbb a bölcselet-, orvos- és széptudományokra, utóbb a jogtudományokra s végre a theologiára adta magát. Meglátogatta Franczia-, Angol és Olaszországot és 14 évig tartózkodott külföldön, az ottani hiresb iskolákat látogatva; Párisban hat évig a szépművészeteket, bölcseletet és orvosi tudományokat hallgatta; ezeket folytatta Orleans, Bourges, Poitiers és Anjouban; végre nyolcz évet a jogtudományoknak szentelt, Angol- és Olaszországban (Padua, Bologna, Pisa, Siena, Róma s Ferrara) a leghiresebb jogtudósok előadásait hallgatta s a legfőbb méltóságot mindkét jogból Ferrarában 1564. szept. 30. kelt oklevéllel nyerte el. Hazájába visszatérvén városi tanácsos lett Brassóban és lector az iskolánál; a mikor egyúttal a gyakorlati gyógyászatban is sikeres tevékenységet fejtett ki. A brassói lelkész Mellenbrieger Jakab halála után (1572. nov. 13.) a hitközség őt választotta annak helyére. Meghalt 1591. július 28. Brassóban.
Munkája: Tröstliche Gebete wider die Türken. Kronstadt, 1586. és 1594.
Kéziratban: Apologia synodo Medjeschini d. 20. Maji 1573. exhibita, melyben változatos életpályáját irta le.
Horányi, Nova Memoria.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon.
Egyetemes M. Encycl. VI.
Szabó K. Régi M. Könyvtár II.