dömés szerzetes, erdélyi szásznak nevezi Schmeizel utalva Ferrarius Zsigmondra (De rebus Hung. Prov. Ord. Praed. 443.), ki mint kitünő hittudóst, mély elméjű bölcselőt, tudományos ismeretekkel jeleskedő férfiút és feddhetlen életű szerzetest jellemzi. Meghalt 1345-ben.
Aristotelesnek De sensu et sensibili, Vita et morte, Somno et vigilio czimű munkáinak magyarázója.
De mundi aeternitate és még néhány más munkát is tulajdonítanak neki.
Árvai, Res Literaria Hung. 1735. 37. l.
Bud. Szemle III. 1858. 149.
Mátray, Bölcsészet 74.
Egyet. M. Encycl. VI. 259. (Vass József.)
Trausch, Schriftsteller-Lexikon I.