kir. főmérnök, szül. 1825. aug. 10. Kézdi-Markosfalván (Háromszék); középiskoláit a nagy-enyedi ev. ref. főiskolában végezte 1847-ben; onnét Nagy-Szebenbe ment, hogy az ottani Montanistikánál a bányászmérnökségre előismereteket szerezzen. Az 1848. események beálltával visszament szülőföldére; részt vett az agyagfalvi gyűlésben; később Gábor Áronnal együtt öntötték az első székely rézágyúkat Sepsi-Szent-Györgyön; vezette és oktatta a tüzérséget Háromszék védelme közben 1849. febr. 15-ig, mikor Bem tábornokhoz csatlakozott ütegével és jelen volt Nagy-Szeben bevételénél és az oroszok kiüzetésénél a Vöröstorony-szoroson át, hol a szoros védelmére neveztetett ki és az ezüst koszorús érdemjellel lett kitüntetve. 1849. júl. 21. Lüders tábornok által kiszoríttatva, török földre menekült. Itt Kossuthot követte Kiutahiáig; 1850. febr. végén megvált az emigratiótól, török szolgálatba lépett és mint tüzér-százados egy lovas ütegnek volt parancsnoka Monasztirban 1851. augusztusig. Ekkor Kiutahiába ment Kossuthoz, kitől megbizást kapott Olaszországba; innét Svájczba s Francziaországba utazott, mig végre 1852. végén visszavonult a politikától és szaktudományához tért vissza. Genuában több emigráns mérnök társával szövetkezve 1853. tavaszán mint egy vállalkozó megbizottja Piemontban a Scrivea folyón kőhidat épített, azután vasutépítésnél tett mérési munkálatokat; 1854-58-ban a genuai kikötőben a Cavour molonak és a passonuovo alagutnak kiépítését vezette; 1859-60-ban genuai kereskedők számára közraktárakat épített; 1860-63-ban az Ancona-Róma vonalon a Fossató és Fabriano alagut munkálatait vezette; 1864-66-ban egy franczia társulatnál volt alkalmazva, mint másod osztály-főnök a Tranto-Reggio vasut tervezésénél. 1866 végén állami szolgálatba lépett ugyanazon calabriai vasutvonalon; 1868-ban mint szakaszmérnök vezette a Rossano és Corigliano közti vasuti szakaszt; 1870-ben osztály-főmérnökké neveztetett ki s 1877-ig vezette a Pisticci-Ferrandino vasutvonal kiépítését. 1878-ban Siciliába helyeztetett át, mint az ottani commissariatus technikai osztályának vezetője s vasuti felügyelő. 1379-ben kilépett az olasz állam szolgálatából és visszatért hazájába, hol a földmivelés és ipar terén működött, Peklán rizst termelt, Dettán rizshántoló malmokat készített és Kis-Sztapáron meghonosította az olasz kenderáztatási rendszert; végre a Kőrös által elpusztult Bél-Zerind községnek uj területre költöztetésekor a telkeket mérte ki s osztotta fel.
Több czikket irt a Honba (1879-82.), Ellenőrbe (1879-82.), Nemzeti Hirlapba (1879.), Pesti Naplóba, Vasárnapi Ujságba (1879. 1881. 1882. 1885.), Nemzetbe (1882-83. 1885-88.), Gazdasági Lapokba (1880. 1885. A rizstermelés meghonosítására tett kisérletek Dél-magyarországon cz. hosszabb közlemény, 1888.), Mezőgazdasági Mérnökbe (1881-85. gazdasági czikkek), A Székely egylet Képes Naptárába (1890-re, a kendertermelésről).
Munkái:
1. Memoire sur la guerre d'independence Hongrois. Genua, 1853. (Olaszra is lefordíttatott.)
2. Az olasz kenderkészítő gépekről. Bpest, 1880. (Függelékűl Bakay Nándor: A kender termesztése és kikészítése cz. művéhez.)
3. A rizs meghonosítása Magyarországon. U. ott, 1881. Hat rajzt.
4. A kender jövője Magyarországon. U. ott, 1881. Két rajzzal.
M. Könyvészet 1880. és önéletrajzi adatok.