orvostudor, udvari orvos és tanácsos Erdélyben, szül. 1515-ben Saluzzoban (Piemont); a paduai egyetemen végzett s már ifjuságában szabad elveket vallott. Udvari életét I. Zsigmond lengyel király második nejénél, Bona királynénál, Sforza Galeazzo János majlandi herczeg leányánál kezdette, kinél huzamos évig volt udvari orvos, s úgy látszik, az anyakirályné tanácsából ment legelébb Erdélybe 1544-ben mint Izabella királynénak orvosa, kinek udvarában 1541-ig szolgált; ekkor a királynét bujdosásában Kassára, azután 1552-ben Lengyelországba Bona királynéhoz, Izabella anyjához, s innen Oppuliába és Ratiborba, azután ismét vissza Lengyelországba kisérte; innen az öreg királynéval Olaszországba menvén, egy ideig Velencze környékén tartózkodott, Mestri egyházi községben fizetést huzott; Bécsbe idéztetvén kihallgatásra, ott aug. 27. megjelent; azután visszament Olaszországba, s egy ideig némelyek szerint Paduában, mások szerint Ticinoban tartózkodott; szabadelvű nyilatkozataiért a paduai szent inquisitio által üldöztetett, némelyek szerint börtönbe is záratott, de onnan elillanván, Genfbe menekült, hol Calvin vallási nézeteit fogadta el s az ottani olasz reformált hitközség tagjává lett. Calvinnal kétes kérdések fölött gyakran vitatkozott; kivel nem tudván megegyezni, 1558-ban Lengyelországba költözött; itt szabad nézeteiért nagy hirre tett szert és 1561-ben a krakkói kerület seniorának neveztetett ki; de a Luther és Calvin tanait követők itt is üldözték, mire II. János (Zsigmond) erdélyi fejedelem meghivását fogadta el, ki őt 1563-ban orvosává és belső tanácsosává tette; ennek halálával, Báthori Istvánnak, Kristófnak s utoljára 1581-88. Ghyczy János kormányzónak szintén udvari orvosa és tanácsosa volt haláláig, mely legvalószinűbben 1588. máj. 5. következett be Gyulafehérvártt.
Munkái:
1. Gynaecerorum ex Aristotele et Bonaciolo a G. Biandrata medico subalpino noviter excerpta de foecunditatione, graviditate, partu et puerperio. Argentinae, 1539. (Izabella királynénak ajánlva.)
2. Catechismus ecclesiarum dei. Claudiopoli, 1566. (Dávid Ferenczczel.)
3. Propositiones in disputatione Albensi. U. ott, 1566.
4. Refutatio scripti Georgii Maioris. U. ott, 1569. (Dávid Ferenczczel.)
Sieb. Quartalschrift V. 1797. 316.
Malacarne, Commentario delle opere, e delle vicende di G. Biandrata. Padova, 1814.
Egyet. M. Encycl. VI. 243. (Vass J.)
Tört. Lapok 1875. 4. sz.
Keresztény Magvető 1887. (Jakab E.)
Szabó K., Régi M. Könyvtár II. 23. 24. 30.
Hirsch, Biogr. Lexikon der hervorragenden Aerzte. Wien und Leipzig, 1884. I. 414.
Ország-Világ 1890. 44. sz. arczk.