Biográdacz (Beográdacz) János,
szül. 1812-ben Titelen Bácsmegyében; atyja katonatiszt lévén, fiát is a katonai pályára szánta, ki az olmüczi hadapród iskolát elvégezvén, 1833-ban kineveztetett hadnagynak; nemsokára a péterváradi határőrezrednél főhadnagy, majd a Mamula nevű 25. sz. gyalogezredben kapitány lett. Az olaszországi hadjárat alatt a vezérkarba osztatván, ott működött. 1858-ban, tehetsége az illető katonai körökben nem találván kellő elismerést, mint első osztályú százados, rangjának megtartása nélkűl a hadseregből kilépett és Ujvidéken telepedett le, hol mint a szerb olvasó-kör gondnoka, majd a szerb nemzeti szinház tollnoka s végre mint a szerb Maticza irodalmi társulat levéltárnoka működött. Később minden idejét egy perpetuum mobile föltalálására szentelte, mely czélra minden vagyonát elköltötte. Meghalt 1889. Márcz. 29. Ujvidéken.
Munkái:
1. O jeziku i pravopiszu serbszkom. Ujvidék, 1857. (A szerb nyelvről és helyesirásról.)
2. Czrkva i država. U. ott, 1861. (Egyház és állam.)
3. Orient, Occident und Panslavismus. U. ott, 1865. (szerb nyelvre is lefordíttatott Belgrádban.)
4. Miszli o sadašnyem položaju i budučnosti naroda szrbskog. U. ott, 1866. (Eszmék a szerb nép jelen állapota s jövőjéről.)
Szerkesztette az 1867-ben Ujvidéken megjelent Nedjelni List-et (Vasárnapi Lap).
Kéziratai: nehány nyelvészeti értekezés és szerb szótárhoz való adalékok.
Novakovič Bibliographiája és Hadzsics Antal szives közlése.