országgyűlési képviselő, B. Istvan és Nagy Erzse fia, szül. 1795. okt. 25. Szerdahelyen Sopronmegyében; iskoláit Pozsonyban és Sopronban végezvén s magát úgy a tudományokban mint a nyelvekben kiképezvén, lakását Tolnamegyébe tette át, hol Csapó Dániellel a szabadelvű ellenzéknek alapítója lett. Már az 1825-ik évet megelőzött válságos időszakban lelkesen küzdött s feliratokat szerkesztett az alkotmány fentartása mellett. Az 1830. koronázási és 1832-36. hosszú szervezési országgyűlésen mint Tolnamegye képviselője vett részt és ez utóbbin különösen az urbér feletti tanácskozmányokban tüntette ki magát a nép érdekében tartott beszédei által. Az 1839-40. országgyűlésnek szintén tagja volt, de az ellenpárt kieszközlé visszahivatását; mégis, midőn az országgyűlés egy büntető törvényjavaslat kidolgozására országos választmányt küldött ki, az eddig gyakorolt szokás ellenére őt is, daczára annak hogy nem volt követ, annak tagjáúl beválasztá. Az 1843-44. országgyűlésen ismét Tolnamegyét képviselte és erélyesen küzdött a halál-büntetés eltörlése és a közteherviselés mellett. Midőn pártja 1848-ban kormányra jutott, B. nem vállalt hivatalt, de pártja minden változó sorsában osztozott s mint azelőtt, úgy a válság napjaiban is mindenkor a mérséklés és kiegyenlítés szellemében nyilatkozott. 1850. aug. 5. kötél általi halálra s vagyona elkobzására itéltetett, de kegyelmet nyert. Jószágai egyikén Hidján saját költségén kisdedóvó-intézetet alapított, neje B. Amália vezetése alatt. A selyemtenyésztés emelésére a 30-as évek elején szederegyletet alapított s megkezdte a selyemtenyésztést oly terjedelemben, hogy annak gyártását honunkban előmozdíthassa. Midőn az 1844. országgyűlésen nem sikerült a közteherviselés eszméjét megvalósítania, első volt, ki a következő megyeülésen önkénytes adózásra kötelezte magát. Kitünő szónoki tehetségeért magyar Demosthenesnek nevezték. Meghalt 1856. márcz. 6. Hidján.
Vezérczikkei a 40-es évek Pesti Hirlapjaban jelentek meg; a selyemtenyésztésről a M. Gazdába (1842.) és a M. Nép Könyvébe (1855.) irt; az ujonczajánlás tárgyában mondott beszédét Toldy István, A m. politikai szónoklat kézikönyve (Pest, 1866. l.) hozta. Wesselényi Miklós báróhoz irt levelét a Tört. Lapok (1874. 21. sz.) közli.
Munkái:
1. Carmea... principis et Hungariae palatini Pauli Eszterházi. Sopronii, 1811.
2. Követjelentése Tolna vármegyének az 1836. eszt. júl. 5. tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből. Pest. (1836.)
Országgyűlési beszédei az egykoru Naplókban és politikai lapokban vannak.
Arczképét kőre metszette Herr F. nyomt. Oncken 1840. Bécsben.
M. Hirlap 1850. 221. sz.
Csengery Antal, Magyar Szónokok és Statusférfiak. (Barthal Györgytől.)
Ujabbkori Ism. Tára.
Nagy Iván, Magyarország Családai, II. 95. 97.
Vasárn. Ujság 1961. 15. sz. arczk. 1865. 33. 38. sz.
Galgoczy Károly, M. Gazd. Egyl. Emlékkönyve I. 146.
Petrik Bibliographiája és gyászjelentés.