Bethlen János (bethleni gróf),
országgyűlési képviselő, az erdélyi evang. ref. egyházkerület igazgató-tanácsosa, gr. B. Sándor és br. Kemény Mária fia, szül. 1811. okt. 18. Kolozsvártt; iskoláit Nagy-Enyeden tiz év alatt végezvén, Marosvásárhelyre ment a kir. táblára s 1833-ban a jogi vizsgát letette. Ez idő alatt már több törvényhatóságban megjelent a «vándor patrioták»-kal és a kaszino számára, mely akkor a mozgalmak köz- és kiindulási pontja volt, irásbeli tudósításokat szerkesztett. Ezek a nyilvánosságnak, a napi sajtó elnyomásából eredt hiányát kivánták pótolni, s épen azért, a mennyire gyorsirók hiányában lehetséges volt, az egyes szónoklatokat is magukban foglalták. Legelső nyilvános föllépése 1834-re esik, midőn Udvarhelyszéken azt indítványozta, hogy ha az országgyűlés az adó elintézése és a főhivataloknak törvényes választás által való betöltése nélkül oszlattatnék el, a más uton kivetendő adót és alakítandó kormányt törvényesnek el ne ismerje a szék. Ez indítvány miatt az 1834. országgyűlés feloszlatása után, több elvtársával együtt fiskális perbe idéztetett. Legelőbb 1841-ben volt követ Udvarhelyszékből, mikor már az említett fiskálisper amnestia következtében megszünt. Azután folyvást minden erdélyi országgyűlésen, úgy az unio után a 48-iki pestin s a következőn Udvarhelyszéket képviselte. 1848-ban Pesten a miniszteriális párthoz tartozott. Ez év szeptemberében Erdélybe küldetett br. Vay mellé kormánybiztosi segédűl, s később az agyagfalvi gyűlésen a székelység egyik vezetője lett. Majd ujra Magyarországra jött, képviselői állását elfoglalni s a mérsékelt párthoz csatlakozott. A fegyverletétel után családját Pestre telepítette, maga pedig 3 hónapig bujdokolt, mire többekkel együtt bejelentvén magát, százhusz társával kegyelmet kapott. Ezután 1853-ig maradt Pesten, midőn nejét, gróf Teleki Zsófiát elvesztvén, fiaival Kolozsvárra költözött és buzgósággal működött a társadalmi téren, különösen a nemzeti szinház állandósítása ügyében. Alapos és a legapróbb részletekig kidolgozott terveket bocsátott közre. 1855-ben harmadmagával a szinház felügyeletét elvállalván, koztudomás szerint tényleg ő volt az intendans. Részt vett az erdélyi múzeum alapításában; a ref. egyházi s iskolai ügyek fejlesztésében is. Az októberi diploma kibocsátása után támadt politikai mozgalmakban a vezetők közt találjuk. Az 1865-66. országgyűlésen mint Udvarhelyszék követe foglalta el helyét és a következőn is részt vett a közügyek nehéz kérdéseinek megoldásában. Meghalt 1879. szept. 2. Kolozsvártt.
Erdély unio ügyéről irt a Társalkodóba (1848. 15. sz.) és Utazását irta le a Nefelejtsben (1860.); ugyanott zenebirálatokat is irt (1859-60.). Erdély gazdasági viszonyairól a Kolozsvári Hetilapba (1854. 18. sz.) és Erdészeti Lapokba (1862.) és sportczikket irt a Vadász és Versenylapba (1857. 2. sz.). Az absolutizmus alatt a P. Naplóba irt czikkeivel tartá fenn a magyarországi és erdélyi magyar párt közti viszonyt. A Kolozsvári Közlöny alapításában (1856. ápr.) gr. Mikó Imrét segítette sógorával gr. Teleki Domokossal együtt; abba vezérczikkeket és közérdekű dolgokat irt. Később szerkesztői személyes okoknál fogva elváltak a laptól és 1860. decz. 2. alapították a Korunk cz. lapot. Ez időben a legtöbb politikai vezérczikket a két alapító gróf irta a lapba, míg B. 1864. júl. 1. meg nem szüntette viszonyát e laphoz. 1870. decz. 20. Teleki gróffal alapították a Kelet cz. lapot, melynek egyik vezére és éltető lelke B. volt. Legutóbb a fuzió létrejöttét úgyszólván ő kezdeményezte Kolozsvártt és annak mindig hive volt, mint azt a Keletbe és P. Naplóba irt czikkei bizonyítják.
M. Sajtó 1862. 23. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1865. 4. sz. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv 1867. arczk.
1879: Ellenőr 425. 614. sz. (Jakab Elek.)
Hon 212. sz.
Főv. Lapok 203. sz.
Vasárn. Ujság 38. sz. arczk.
M. Nemzets. Zsebkönyv I. 1888. 53. l. és gyászjelentés.