I. Rákóczi György főudvarmestere és tanácsosa, B. Miklós tanácsos és gelenczei Mihálcz Kata fia; 1639-től Fehérmegyének főispánja, egyszersmind a fejedelem itélő assessora, 1648-ban consiliarius. Mint II. Rákóczi György követe Lengyelországban járt és egyszer III. Ferdinandnál is. Meghalt 1654-ben. A törvény-tudományban járatos volt és a socinianus vagy unitarius vallást követte.
Sűrű levelezést folytatott a lengyelországi unitariusokkal, három levele Ruarius Mártonhoz intézve, (u. m. Piazezenno, 1645. nov. 15., Varsó. 1648 aug. 7. és Bethlen, 1649. ápr. 7. kelettel) megjelentek a Ruarii (Mart.) Epist. Cent. II. Amstelodami, 1681. Compilatae constitutiones regni Transylvaniae. Claudiopoli, 1669. 1671. 1695. magyar szöveggel, mely az 1653. jan. 15. gyulafehérvári országgyűlés elé terjesztetett, többnyire az ő műve.
Sundii, Bibliotheca Anti-Trinitariorum Freistadii, 1684.
Czvittinger, Specimen 66.
Horányi, Memoria és Nova Memoria.
Siebenb. Quartalschrift V. 1797. 289. 290.
Nagy Iván, Magyarország Családai II. 79.
Nemzeti Társalkodó 1834. II.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár 452. 464. 588.
Gr. Lázár Miklós, Erdély főispánjai.