ág. ev. lelkész és káptalani dékán, szül. 1578-ban Nagy-Szebenben, hol atyja városi tanácsos volt, 1600-ban az odera-frankfurti egyetemre ment, hol két évet töltött; visszatérvén hazájába, Szelindeken elvonultságban élt a tudományoknak szentelt magányban, mostoha atyjánál, Bordan Tamásnál, a hitközség lelkészénél. 1608. decz. 18. a nagy-szebeni iskola igazgatójának hivatott meg, mely hivatalát 1612-ig viselte; ekkor a romfalvi (Medgyes-szék) község hivta meg lelkészeül; még ugyanazon év szeptember 17. nagyszebeni lelkész lett. A mint Nagy-Szeben 1614-ben ősi szabadságát, melytől Báthori Gábor fejedelem önkényüleg megfosztotta volt, ujra visszanyerte, oly fokra lángolt fel B. hazafias öröme, hogy ennek emlékezetére egy évenként megtartandó hálaünnepet hozott szokásba. Meghalt 1616. máj. 20. és vele az általa megindított nagyszebeni hálaünnep is elenyészett.
Munkája: Bibliotheca h. e. Index Bibliorum praecipuorum Francofurti March., 1608. (Ismét ugyanott, 1609-10.)
Kéziratai a nagyszebeni iskola könyvtárában őriztetnek; ezek: Exegesis augustanae confessionis Tom. II. 1609. 8r.; Theses IX synodo Mediensi a. 1615. confirmatae, ad detegendos Crypto-Calvinianos.
Czvittinger Specimen 66.
Horányi, Memoria I. 289.
Benkő, Transsilvania II. 308.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II.
Egyet. M. Encyclopaedia VI. 171. (Vass J.)
Prot. Szemle 1890. 182.