Berzsenyi Dániel (egyházas-nagyberzsenyi),
földbirtokos, B. Lajos földbirtokos, ügyvéd és Thulmon Rozália fia, szül. 1776. évi máj. 7. Hetyén Vasmegyében. Atyja hazafias lelkű, stoikus férfiú és tudományos ember volt, ki a görög és római irókat szorgalmasan olvasta és korán tanítá fiát a hazaszeretetre. A gyermek Dánielben korán ébredt föl a költészet iránti hajlam is, úgy hogy már deák korában kezdett verselni. Tiz tizenhárom éves kora körül a soproni ág. ev. iskolába adták föl; itt a szónoklaton, költészeten kivül, egyebeket tanulni nem volt kedve; jobb szeretett tornázni, vivni, tánczolni, sőt a katonai pályához is nagy kedvet érzett. A latin nyelvet azonban elsajátította és németűl is megtanult. Az apa, részint hanyagsága miatt, részint kifogás alá eső viselete miatt, mivel már az előtt egy évvel a katonasághoz szökött Keszthelyre, az első évi rhetorikai osztályból 1795-ben végkép haza vitte Sopronból és otthon a gazdaságban alkalmazta. Azonban a túlszigorú atyjával való folytonos összeütközés elkeseredést szült nála s 1799-ben elhagyta az apai házat és anyai jószágára Sömjénbe vonult; itt nőül vette dukai Takács Zsuzsannát, mire egészen a gazdászatnak és költészetnek élt. Időközben kibékült atyjával és 1808-ban Niklára költözött, hol, atyja halála (1818.) után kiváltván elzálogosított anyai birtokait, 1200 hold földnek s a gombai hegyen 40 hold szőlőnek lőn urává. 1817-ben a Festetich György gróf tiszteletére rendezett első helikoni ünnepélyen febr. 12. a nemes gróf meghivására ő is megjelent. Berzsenyi mint emberszerető s barátságos férfiú volt ismeretes, azonban többnemű csapás érvén, nemsokára búkór lepte meg, és ezt Kölcseynek 1817-ben költeményeiről irt birálata még fokozta. A magyar tudom. akadémia megalakulásakor annak igazgató tanácsa kinevezte őt 1830. nov. 7. rendes taggá. Meghalt 1836. febr. 24. Niklán. Emlékbeszédet Kölcsey Ferencz mondott fölötte az akadémiában 1836. szept. 11. Somogymegye még 1843-ban ülte meg a költő emlékezetét. 1860. jún. 14. a niklai temetőben emlékoszlopot emeltek hamvai fölé. Vasmegye közönsége 1876. máj. 6. és 7. Szombathelyen és Egyházas-Hetyén ülte meg a költő születésének százados évfordulóját, midőn szülőházát emléktáblával jelölte meg.
Atyja ismervén fiának a költészet iránti hajlamát, óvta a költőktől s esténkint a latin prózairókat olvasták együtt; de a tilalom daczára éjjel olvasta kedves költőit, Ovidiust, Horatiust és Vergiliust s maga is titkon verselgetett. 18 éves korában irta első szerelmi dalait, majd becses ódákat, a többi közt A magyarokhoz cziműt is első kidolgozásában; A felkölt nemességhez és Hg. Eszterházy Miklóshoz cz. verseit 1797-ben a szombathelyi táborban. 1803-ban Kis János fedezte föl mint költőt és megküldte verseit Kazinczynak, kivel B. 1808-tól folytonos levelezésben állott. 1813-ban vallásos tárgyú philosophiai művet is irt prózában (A religiók eredete és harmoniája), melyet Kazinczy dicsért, de szabad szelleme miatt ki nem adhatónak nyilvánított. 1815-ben szinművet kezdett irni, melynek tárgya Kupa vezérnek lázadása István ellen, de ez a II-dik felvonásnál félbeszakadt. Kölcseynek 1817-ben a Tudom. Gyűjteményben irt túlszigorú kritikájára, betegeskedése s búskomorsága miatt csak 1825-ben irt ugyanoda (IX. 98.) Észrevételeket, melyekben önmagát védi. A versformákról cz. alatt irt (u. ott. 1826. IV.) értekezésében a Kölcsey elleni pert folytatta, melyet azután Kölcsey az Élet és Literaturában (1826) fejezett be. A kedveszegett költő ezután ritkán nyult a lanthoz és csak az Aurorában (1824. 1825.) három költeményével és Kulcsár lapjában Napoleon cz. epigrammjával lépett föl. Utolsó költeménye a gr. Majláth Jánoshoz irt oda (1830.), melylyel azt némely versei német fordításáért (Magyarische Gedichte 1825.) tisztelte meg. A magyar akadémia keletkezése uj munkásságra birta őt; több birálaton kivül 1832-ben egy nagyobb dolgozatot terjesztett elő: Poetai harmonisztika czímmel, mely a M. T. T. Évkönyvei I. kötetében jelent meg. 1833-ban A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól értekezett.
Versei közül sokat lefordítottak németre; igy a fönt említetteken kivül a Neugeboren-féle gyűjteményben is; valamint az Ungar. Revueben is több jelent meg. Leveleiből Toldy közölt néhányat az Uj M. Muzeumban (1860. II. Ism. Szépirod. Figyelő 6. sz.), a Századok (1879) Horvát Istvánhoz 1815-ben irt levelét, egyet a Történeti Lapok 1873-ban (1816. br. Wesselényi Miklóshoz.)
Munkái:
1. Berzsenyi Dániel versei. Pest, 1813. Kiadta Helmeczi Mihály, arczk. (2. bőv. kiad. egy kalauz értekezéssel Helmeczi Mihály által. U. ott, 1816. Ism. Tud. Gyűjt. 1817. VII.)
2. Berzsenyi Dániel összes művei, közrebocsátá meghagyás szerint Döbrentei Gábor. Buda. 1842. 3 kötet, előbeszéddel, a költő arczk. és életrajzával. (Ugyanaz 4-rét egy kötetben. U. ott, 1842.)
3. Berzsenyi Dániel összes versei öt könyvben. Pest. 1859. Ötödik (törvénytelen, hibás utánnyomtatott) kiadás.
4. Berzsenyi Dániel versei. A megrongált szöveget az eredeti kéziratok és kiadásokhoz egyengetve, kiadatlanokkal és életrajzzal bővítve, a költő örököseinek megbizásából. Kiadta Toldy Ferencz. Pest, 1860. (6. kiadás. Életrajz a M. Irod. Kézikönyv után.)
5. Kazinczy Ferencz levelezése Berzsenyi Dániellel 1808-31. Kiadta Kazinczy Gábor. Pest. 1860. (Censurai kézirati példánya 1847-ből a n. múzeumban.)
6. Berzsenyi Dániel munkái. Ujra átnézett kiadás a költő örökösei megbizásából Toldy Ferencz által. Pest, 1864. Két kötet. (A költő arczk. és életrajzával a M. Irod. Kézikönyv után.)
7. Berzsenyi Dániel versei. 6. kiad. Bpest. 1879. (Olcsó Könyvtár 81.)
8. Danielis Bersenii poetae eclogae latinis versibus redditae ab Stephano Tamasko. U. ott, 1880. (Ism. P. Napló 181. sz.)
9. Berzsenyi ódái. Középiskolák számára. Magyarázta dr. Versényi György. U. ott, 1885. (Jeles Irók Iskolai Tára XXIV. Ism. Tanáregyl. Közl. XVIII. és Egyet. Philol. Közlöny 1887.)
10. Berzsenyi Dániel válogatott versei. U. ott, 1888. (Tanulók Olvasó Tára I.)
Arczképei: Schorn J. által rajzolva és Blaschke által rézbe metszve az 1. sz. munka mellett; Mezler rajza s Hofmann metszése a Hajnal cz. zsebkönyvben 1837.; Barabás rajza, Axmann József által aczélba metszve, névaláirással 1859-ből a 4. és 6. munka mellett, Zilahy, M. Koszorusok Albumában és a Nővilág (1860.) mellett.
Kézirata M. Salon IV. 1886. 664.
Gyermekei:
I. Lidia (Barcza Károlyné, Halimbán, Zalamegyében halt el), igen szellemes leány, a költészettel is foglalkozott, de utóbb Farkas és László testvéreivel közakarattal elhatározták, hogy soha az életben nem fognak többé irni. Noszlopy egy versét közli, melyet Farkas testvéréhez irt (Nikla, márcz. 24. 1822.), egy szindarabot is fordított 1821-ben Kotzebue után: Adelháid, avagy a vak buzgóság áldozattya, mely kéziratban a Berzsenyi-család könyvtárában van.
II. Farkas, ki ifju korában szintén irt költeményeket, 1849-ben Somogymegye alispánja volt, a miért fogságot is szenvedett az Uj-épületben, később szabadon bocsátották. Meghalt 1880. jún. 3. Niklán 77. évében.
III. László, mint legifjabb testvér, az apai házban, ősi birtokán élt és gazdálkodott, a latin és német nyelven kivül megtanulta a franczia nyelvet is; a természettudományokkal igen szeretett foglalkozni. A családi könyvtárban egy kézirati Gazdasági naplója van és ebben egy odája Reményihez (1861. február 11. Ezt is közli Noszlopy a Figyelőben XIX. k.). Meghalt 1884. decz. 15. Niklán 76. évében.
IV. Antal hosszabb ideig katona volt és szintén részt vett az 1848-49. eseményekben; aztán gazdálkodott; meghalt már, és a család Farkas gyermekeiben él tovább.
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutarkus. Pest, 1816.
Közhasznú Ismeretek Tára II. (Döbrentei G.)
Regélő. 1834. I. 66. sz.
Philos. Pályamunkák I. 1835. 137.
Jelenkor 1836. 21. sz.
Rajzolatok 1836. II. 100. arczk.
M. T. Társ. Évkönyvei III. arczk. (Kölcsey F.) IV. k. (Schedel F.)
M. T. T. Névkönyve 1836. 92.
Kis János Emlékezései I. 196. II. III.
Életképek 1844. II. 17. sz. (Vachott 8.)
Ujabbkori Ismeretek Tára I.
P. Napló 1850. 65. sz. 1853. 1018. 1860. 137. 142. 143. sz. (b. Kemény Zs.) 144. 1876. 106. (Bodnár Zs.) 1883. 159.
Ferenczy és Danielik, M. Irók. I. Vahot Imre. N. K. Naptára 1855. 1857. arczk.
Szépirod. Közlöny 1858. 52. sz. (Vas Gereben.)
Székács József, Egyházi beszéd, melyet B. D. sirja felett a niklai temetőben 1860. jún. 14. elmondott. Pest, 1860.
Hazánk II. 1860. 506. l.
Uj M. Múzeum 1860. II.
Széphalom, Bpest, 1860.
Szépirod. Figyelő 1860.
Vasárnapi Ujság 1860. 11. sz. arczk. (Zilahy K.) 23. 26. 1876. 19. sz. arczk. 20. sz. 1883. 24. 188. 1884. 46. 1886. 48. sz. (Noszlopy T.) 1887. 875. l.
Nővilág 1860. 2. sz.
Hölgyfutár 1860. 74. 75. sz. (Domötör Pál.)
Bajai Közlöny 1860. 24. sz.
Képes Ujság 1860. II. 12. sz.
Divatcsarnok 1860. 26. sz. 1863. 26. sz. (Zilahy K.)
M. Sajtó 1862. 17. sz.
Zilahy Károly, M. Koszorúsok Albuma. Pest, 1863. arczk.
Ország Tükre 1863. 13. sz.
Győri Közlöny 1868. 65. 70-73. sz. (Udvardy Ign.)
Toldy Ferencz Munkái IV. Bpest, 1871. és M. Nemz. Irod. Tört. 1878.
Kassai Főgymn. Értesítője 1871. (Agáczy N.)
Figyelő 1871. 43. 1876. 17. sz. (Berzsenyi Dezső) 89. sz. III-X. XIII. XV. XVII. XIX. XXI. (1877-1886.)
Vutkovich, M. Irók Albuma, Pozsony, 1873.
Tört. Lapok 1873. 3. sz. 1874. 17. sz.
Hon 1876. 104-107. sz. (Szana T.) 1881. 351. sz. (Erkövy.)
Főv. Lapok 1876. 89. 105. 106. 1883. 135. 136. 1885. 284. sz.
Családi Kör 1876. 19. sz. arczk.
Vasmegyei Figyelő 1876. 17. 19. 20. sz.
Veszprém 1876. 20. sz.
Vasmegyei Lapok 1876. 30. 35. 37. 38. 51. sz. 1888. (Horváth Cyrill.)
Emlékkönyv. Szerk. Balogh Gyula 1876.
Athenaeum N. Képes Naptára 1877. arczk.
Egyet. Philol. Közlöny 1877. (Thewrewk E.)
Esztergom 1878. 28. 29.
Gyulai Pál. M. Irod. Tört. egyetemi előadásai után 1877-78. 180. l. (Kőnyomat.)
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1879. 1011. l.
Sümegi Reálisk. Értesítője 1879. (Harsányi F.)
Ország Világ 1881.
Egyetértés 1883. 158. 159. sz.
Bud. Hirlap 1883. 160. 184. 1886. 56. sz.
Függetlenség 1883. 160. 1886. 29. 44.
Délm. Lapok 1883. 153. sz.
P. Hirlap 1883. 66. 1886. 76. 88. sz.
Nemzet 1883. 158. 159. 1885. 213. 214. 1887. 216. sz.
M. Helikon, Pozsony, 1884. I. oszt. 3. köt. (dr. Kőrösy László.)
Esztergom és Vidéke 1885. 6. sz.
Aradi Közlöny 1886. 115. sz. (Haan A.)
Erdélyi János, Pályák és Pálmák. Bpest, 1886.
Noszlopy Tivadar, Emlékeim Somogyból. Kaposvár, 1887.
Endrődy Sándor, Költők Világa. Nagyvárad. 1887.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai XXI. k. (Négyesy L.)
Beőthy Zsolt, Magyar N. Irod. Tört. 1888. I. 163.
Salamon Ferencz, Irod. Tanulmányok II. 204.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1885. 1888.
Szabadkai Hirlap 1890. 25. 26. sz. (Toncs G.)
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. 87. 88. 144. 152. és gyászjelentések.