jezsuita tanár, szül. 1692. jan. 4. Sárosmegyében, protestans szülőktől; de rokona, B. Henrik sürgetésére szüleivel együtt a katholikus hitre tért át és végezvén tanulmányait, katonává lett. 1714-ben esküvője napján az egyházi hatóság engedelmével nejétől elválván, a jezsuita rendbe lépett és Nagyváradon a grammatika osztályt tanította. Több évig volt hittérítő; azután 16 évig magyar és tót hitszónok Magyarországban és Erdélyben; később több rendház főnöke és végre mint a kolozsvári seminarium igazgatója halt el 1750. júl. 11.
Munkája: Egy tévelyedett juhocskának mennyei pásztorától kért és nyert vezérlő oktatása. Kassa, 1731.
Horányi, Nova Memoria.
Stoeger, Scriptores.
Ferenczy és Danielik. Magyar Irók I.
Petrik Bibliographiája.