Berzeviczy Gergely (berzeviczei),
földbirtokos, szül. 1763. jún. 15. Nagy-Lomniczon; atyja B. Sándor, ki tudományosan mivelt férfiu volt, 1772-ben elhalálozván, B. neveltetése anyjának, a nagyhirű Horváth Imre szepesmegyei alispán növérének vezetése mellett történt; tanulmányait a késmárki ev. lyceumban befejezvén, 1783-ban ügyvédi oklevelet nyert és 1784-ben tudományos kiképeztetése végett külföldre ment s különösen a göttingai egyetemen a történelmi s államtudományi szakok tanulmányozására adta magát, egyúttal a nyelvek tanulásával és zenével is foglalkozván. 1785-ben Francziaországban és Angolországban tartózkodott. 1787-ben a m. kir. helytartóságnál fogalmazógyakornok lett. 1791-ben mint «távollevők követe» jelent meg az országgyűlésen, az evangelikusok pesti gyülekezetén pedig mint egyházkerületi küldött vett részt. 1795-ben hivataláról lemondott és megnősülvén kakas-lomniczi jószágára vonult vissza, hol kizárólag a tudományokkal s közgazdasági munkálatokkal foglalkozott. 1797-ben a szepesi insurgenseket mint kapitány szervezte. A század elején Németország számos nagynevű szakférfiával folytatott levelezése s bensőbb irodalmi viszonya a tudományosság egyik legismertebb képviselőjévé tette. 1801-ben a tiszai ág. ev. egyházkerület felügyelőjévé választatván meg, e tisztét 1822. febr. 23. Kakas-Lomniczon bekövetkezett haláláig viselte. A göttingai tudós társaság 1802. aug. 5. tagjai sorába választotta. 1794-ben a magyar szinészet megörökítésére 1000 frtot adott. Az orosz-porosz-franczia háború idejében (1807.), B. Lengyelországba, névszerint Varsóba, később Danczigba utazott, hogy régóta táplált kedvencz eszméjének: egy magyar északeurópai kereskedési forgalomnak, esélyeit és kilátásait közvetlenül tanulmányozza s magának a kellő tájékozottságot megszerezze. E hosszabb időre terjedt utnak egyik irodalmi gyümölcse azon úti naplótöredékek, melyek előbb egy berlini hirlapban és később a Vaterländische Blätter für den österr. Kaiserstaat cz. folyóiratban Bécsben jelentek meg.
Értekezései s más tudományos czikkei a következő folyóiratokban jelentek meg: Bredeczky, Topogr. Taschenbuch és Beiträge zur Topographie Ungarns (1802-05.), Schedius, Zeitschrift von und für Ungern (1802-04.), Stäudlein, Magazin für Religion (Hannover, 1803-06.) és Archiv (1813-15.), Allg. prakt. Bibliothek für Prediger und Schulmänner (Wien, 1802.), Annalen der österr. Literatur (1802-12.), Magazin für die Geschichte, Statistik und Staatsrecht (Göttinga 1805-06.), Vaterl. Blätter für den österr. Kaiserstaat (1808-12.), Stäudlein és Tzschirner, Archiv für alte und neue Kirchengeschichte. (Lipcse, 1813-15.), Kotzebue és Kühn, Der Freimüthige (1808.), Hormayr, Archiv (1816-21.), Kascheuer Wochenblatt (1818.), André, Patriot. Wochenblatt és Hesperus, Europ. Annalen (1820.) és Oppositionsblatt (Weimar, 1820.). A Tud. Gyűjteményben is czikkeiből többet lefordítottak és munkáit ismertették.
Munkái:
1. Politisch-kirchliches Manch-Hermaeon. (H. n., 1790. Névtelenűl.)
2. De prohibito transitu catholicorum ad ecclesiam evangelicam (Lőcse, év n.).
3. De commercio et industria Hungariae. Leutschoviae, 1797. (Rumy által németre ford. Weimar, 1802. Ism. Allg. Liter. Zeitung 1804. III. 519. Tudom. Gyűjt. 1818. VIII.)
4. Über den gegenwärtigen Zustand der Protestanten in Ungarn. Göttingen, 1803. (Névtelenül.)
5. Zwei Briefe, allen Protestanten z. Beherzigung. Leutschau, 1806.
6. De conditione et indole rusticornm in Hungaria (1804-ben irta; a censor nem engedvén kinyomatni, czimlap nélkül Lőcsén 1806-ban a szerző hire s megegyezése nélkül Máriássy József nyomatta ki; előbb kéziratban forgott az országban, három másolati példánya van a n. múzeumban. A Götting. Gelehrt. Anzeigenben Schlözer, a hallei Literatur-Zeitungban Engel A. L. és a lipcsei Liter. Zeitungban Rumy birálták; kivonatos kiadása a Göttingai Magazinban és egészen 1816-ban a Hormayr Archivjában jelent meg.
7. Ansichten des asiatisch-europäischen Welthandels. Pesth, 1808. (Ism. Allgem. Liter. Zeitung 1810. I. Uj szerkezetben bővítve. U. ott, 1814. Magyarúl gr. Dessewffy József ford. a Tud. Gyűjteményben 1817.)
8. Sermones occasione et inaug. Sam. Sontagh distr. Tibiscani a. c. superintend. habiti Eperjesini diebus 27. et 28 aprilis 1808. Leutschoviae.
9. Die Erweiterung des nordischen Handels. Wien, 1814.
10. Coordinatio rei religionis ecclesiasticae superint. aug. conf. evang. Tibiscanae secundum leges religionales per G. B. elaborata. Leutschoviae (1815. Második kiadás. U. ott. 1837. Magyar fordításban Kassán 1847-ben, németűl Miskolczon 1862-ben jelent meg.)
11. Nachrichten über den jetzigen Zustand der Evangelischen in Ungarn. Leipzig, 1822. (Vázlatilag 1803-ban irt korrajza szélesebb alapon kibővítve; előbb a weimári Oppositions-blattban jelent meg 1820-ban.)
Zeitschrift von und für Ungern III. 1803. 345. 330.
Annalen der Literatur 1803. Intellig. 25. sz.
Ersch und Gruber, Allg. Encyclopaedie IX. 254. (Rumy.)
Gemeinnützige Blätter 1818. 54. sz.
Mayer András, Exsequiae. Cassoviae, 1822.
Tud. Gyűjt. 1822. V. 63. 1825. X. Mellékl.
Unterhaltungs-Blatt (Pozsony) 1822. 22. sz. (Rumy) 25. sz. (Melczer).
Allg. Liter. Zeitung 1822. III. 280. sz.
Pannonia 1822. 25. sz.
Melzer, Biogr. berühmter Zipser. Kaschau, 1833. 293.
Felső-Magyarországi Minerva 1834. 8.
Közhasznu Esmeretek Tára II.
Wurzbach, Biogr. Lexikon.
Balogh Ferencz, M. Prot. Egyháztört.
Kazinczy M. Pantheon (Nemz. Könyvtár XXXV. 373.)
Nemzetgazd. Szemle 1877. (Emlékezete Kautz Gyuláról.)
Zipser Bote 1877. 4., 5., 7. sz. (Életrajza Wünschendorfertől.)
Kőrösy László, Rumy élete. 1880. 16.
Uj M. Athenás.
Bayer, Nemz. Játékszin Tört. I.
Figyelő XVI. 1884.
Petrik Bibliographiája és gyászjelentés.