pécs-egyházmegyei áldozópap, szül. 1766-ban Pécsett; tanult Pécsett és Budán az egyetemen, hol Katona István történetiró tanítványa volt; 1784-ben katonáskodott, azután pap lett és a theologiát s bölcseletet a pozsonyi papnevelő-intézetben hallgatta; 1790. évi máj. 22. misés pappá szenteltetett és Szakcson káplánkodott. Meghalt 1793. január hó 25-én Kaposvárott.
Versei a M. Hirmondóban (1792-1793.) jelentek meg, melyek egyikét II. Leopold hamvaira irta. A magyar nyelv ügyében cz. értekezése Pécsről keltezve a Mindenes Gyűjteményben (IV. 1790. 173. l.) jelent meg. Katona még Fábryhoz irt versét (1790.) és egy másikat Nunkovics György halálára (1791.) említi.
Munkái:
1. Alagya, melyet ft. Vizer Ádám urat hivataljától búcsút vevő útjában illetődött tanítványi kisérik és kesergik. Pozsony, 1788. (M. Musában is 1788.)
2. Egy pár buzgó lantolat. U. ott, 1788. (Szabó András nógrádi főesperes emlékezetése.)
3. Háladatos versek. Pécs, 1790.
4. Nagy József nevenapját illető versek. Pozsony. 1789.
5. Öröm versek Szanyi Ferencz tiszteletére. Pest, 1792.
Horányi, Nova Memoria.
Katona, Historia Critica XLI. 566.
Brüsztle, Recensio IV.