magyar kir. historiographus, szül. 1562-ben Breznóbányán, hol atyja B. Péter ev. ref. lelkész volt; itt kezdette meg iskolai tanulmányait, utóbb külföldre ment. 1593. márcz. 19-én a heidelbergi főiskola anyakönyvébe jegyzi nevét. Midőn hazájába visszatért, a pozsonyi ág. ev. iskolánál nyert alkalmazást; 1597-ben Trencsénben tanított; azonban rövid idő mulva elhagyta tanszékét és felekezetét is. 1600-ban már mint katholikus lép föl az irodalomban. 1604-ben Mátyás főherczeg magyar kir. historiographussá nevezte ki; már előbb kir udvarnok lett; Mátyás őt később ausztriai nemességgel is kitüntette. Miután három éven át (1619-21.) a kamaratól nem kapván fizetést, a legnagyobb nyomornak volt kitéve, 1622. nyarán a király egy, a fiscusra szállott házat, hozzá tartozó szőllőkkel, adományozott neki Szakolczán, hol le is telepedett. 1634. okt. 14. III. Ferdinand kinevezte őt az ottani harminczad igazgatójának, mely hivatalától 1644. jún. 10. saját kérelmére fölmentetett, mire nyugalomba vonult. Meghalt 1644. okt. 16.
Munkái:
1. Rapsodiae de cruce, insignis regni Hungariae. Olmütz, 1600. (Versekben irt történelmi dolgozat.)
2. Domus augustissimae Austriae columnae sidera. Viennae, 1602.
3. Idyllia de virtute bellica. Pragae, 1603.
4. Typus monarchiae Europae Austrio-Romanae. U. ott. 1603.
5. Gratulatio seren, principi ac domino d. Matthiae archiduci Austriae. Viennae, 1607.
6. Cadens, seu proba, et brevis invitatio ad comitia pia. concordia, fida, Hungariae Posoniae celebranda. U. ott, 1607.
7. Jubilaeus de origine, errore. restitutione s. coronae regni Hungariae. U. ott, 1608.
8. Oratio de laudibus Stephani Illésházy... 1609.
9. Connubium Hungariae et Bohemiae. Pragae, 1611.
10. Trinubium Europaeum. Francfurt, 1612.
11. Symbolum sacrum et augustum decem reginarum Hungariae politice et historice expositum. H. n. 1638.
Három évvel utolsó munkájának megjelenése előtt készült el: Duplex speculum chronologicum cz. műve, mely azonban kéziratban maradt; hasonlóan nem látott napvilágot nagy történeti műve, mely az egész magyar történetet fölkarolta; 1614-ben kéziratából három kötet készen állott. Annyi bizonyos, hogy a munka nem jelent meg és a kézirat eddig nem került elő.
Munkáinak czímlapján felváltva irta magát Berger, Perger, Bergher, sőt egyszer Berghlernek.
Bergernek Révai Péterhez intézett számos levele van a Révai-család stávnicskai levéltárában.
Cwittiner, Specimen.
Bod, Magyar Athenas.
Horányi Memoria és Nova Memoria.
Pray, Index Rarior. Librorum II. 126.
Vogel, Specimen Bibl. Germ. Austr. II. 675.
Haner, De Scriptoribus II.
Ballus, Beschreibung der k. Freystadt Pressburg. 167.
Tudománytár 1843. (Életrajza Podhraczkytól.)
Uj M. Muzeum 1853. I. 485.
Vasárnapi Uság 1860. 138. l. (Ipolyi czikkében.)
Frankl, Hazai és Külf. Iskolázás. Bpest, 1873. 169. 253.
Századok 1873. (Életrajza Fraknóitól a budai és bécsi levéltárak alapján.)