piarista-áldozópap, szül. 1742. decz. 22. Ócsán, Pestmegyében. A humaniórákat a kegyesrendiek pesti gymnasiumában 1761-ben végezvén, a rendbe lépett és a bölcseletet és theologiát tanította Nagy-Károlyban 14 évig, azután Kassán egyházi szónok lett, innen áthelyezték Kolozsvárra, de egyéb helyeken is megfordult, mire ismét visszakerült Nagy-Károlyba plébánosnak és iskola igazgatónak és ott halt meg 1793-ban.
Munkái:
1. Halotti beszéd. Betski László emlékezetére. Nagy-Várad. 1780.
2. Inscriptio molis funereae a Chrisostomo Hannulik. Nagy-Károly, 1781.
3. Felséges királyné asszonynak Mária Theresia halálának fájdalmas emlékezetére készült beszéd. U. ott. 1781.
4. Urnapi prédikáczió. Kassa, 1789.
5. Örömnap, melyet II. Leopold törvényes megkoronáztatása emlékezetére szentelt. Nagy-Károly, 1790.
6. Gróf Károlyi Antal halotti tiszteletének alkalmatosságával tartott beszéd. U. ott, 1791.
Révai a hozzá irt versét közli Elegyes Versei 247-249. l.
Horányi, Nova Memoria és Scriptores Plarum Scholarum I. (Berints név alatt.)
Katona, Historia Critica XLI. 565.
Figyelő X. XI.
Petrik Bibliographiája.