a budapesti felsőbb leányiskola igazgató-tanára, szül. 1836. aug. 16. Boldogon, Pestmegyében, hol atyja, B. Antal jegyző volt; a kegyesrendiek pesti gymnasiumában (1846-56.) tanult és 1853-ban a rend tagjai közé lépett; tanított 1856-57-ben Magyar-Óvárott, 1857-58-ban Nagy-Becskereken, 1858-tól 1860. márcziusig a bécsi egyetemen a mennyiségtanban és természettudományokban képezte magát; ez időben az ottani természettani intézetnek is tevékeny tagja lévén, 1860-ban a lévai algymnasiumnál volt helyettes tanár; azonban 1860-61-re ismét a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait. 1861. évi febr. 1. a kolozsvári kath. lyceumhoz rendeltetett tanárnak, tagja volt egyúttal az erdélyi-múzeum-egylet választmányának. Szerzeti főnöke 1864. közepén Pálffy József és János grófok nevelőjévé rendelte. A nevelői pályán két évig működött Budán, majd Szomolányon; kedvencz szakmája, a természettudomány vonta el attól és 1866-ban gymnasiumi tanár lett Pesten, hol a természettant adta elő. 1870. jan. a természettudományi társulat titkárává választották. 1871-ben kilépett a szerzet kötelékéből és egy ideig a budapesti nőipar-egylet leányiskolájában tanított, 1873-ban a budapesti ágostai hitv. gymnasiumban nyert rendes tanári állást. 1874-ben az országos középiskolai tanáregyesület elnökévé választotta. Az 1872-ben megalakult földrajzi társaságnak főtitkára lett. Az 1875. okt. 20. megnyilt első állami felsőbb leányiskola tanárává, 1877-ben pedig igazgatójává neveztetett ki. 1875-ben a párisi nemzetközi földrajzi kongreszuson földrajzi munkásságaért elismerő oklevelet és érmet nyert. Részt vett a velenczei nemzetközi (1881.), a német geographusok frankfurti (1883.), müncheni (1884.), drezdai (1886.) és berlini (1889.) ülésein és előaásokat tartott. A magyar afrikai-társaságnak egyik alapítója és titkára.
Irodalmi téren a természettudományok népszerűsítését tűzte maga elé. Természetrajzi és természettani czikkei megjelentek a saját lapjain kivül a következő szaklapokban és folyóiratokban: Tanodai Lapok (1859-61.), Kalauz (1864.), Korunk tárczája (1865.), Természettud. Közlöny (1869-70.), Az orsz. középtandoai Tanáregylet Közlönye (1870.), Gyakorlati Mezőgazda (1874.), Hon (1880. Málnás.), Fővárosi Lapok és Nemzeti Nőnevelés.
Munkái:
1. A mennyiségtani földrajz alapvonalai. Pest, 1868.
2. A különleges természettani földrajz alapvonalai. U. ott, 1869. (A mennyiség- és természettani földrajz alapvonalai 3. része. Dommerich és Hunfalvy nyomán Lutter Jánossal. 2. kiadás. U. ott, 1870.)
3. A hold befolyása a légköri tünetekre. U. ott, 1870.
4. Az ó- és ujvilág összehasonlítása. Bpest, 1884.
5. Jelentés a nemzetközi és a magyar Afrikai-társaság működéséről. Bpest, 1880.
6. Jelentés a nemzetközi és a magyar Afrikai társaság működéséről 1877-től 1882-ig. U. ott, 1883.
7. Jelentés a német geographusoknak f. évi márcz. 29-31. Majna melletti Frankfurtban tartott III. nagygyűléséről s az azzal egybekötött földrajzi kiállításról. U. ott, 1883. (Franczia czímmel és szöveggel is.)
8. A csillagászati földrajz elemei. U. ott, 1886.
Átdolgozta Greguss Gyula Természettanát a középiskolák alsó osztályai számára. 4. kiadás. 1875. 5. k. 1876. 6. k. 1877. 7. k. 1884. 8. k. 1890. U. ott.
Szerkesztette a Természet cz. szaklapot 1868. júl. 20-tól 1878. decz. 15-ig; Nők Lapját 1871. okt. 25-től 1872. jan. 31-ig; szerkeszti 1872. óta a Földrajzi Közleményeket és 1868. jan. a Természettudományi Közlöny társszerkesztője volt.
Arczképét Barabás rajzolta kőre 1870-ben és tanítványai adták ki Pesten a Légrády-testvéreknél; másodizben kiadta Vereby Soma 1885-ben.
Magyarország és a Nagyvilág 1870. 3. sz. arczk.
Paedagogiai Plutarch I. arczk. (dr. Gerevich Emil.)
Vasárnapi Ujság 1884. 30. sz. arczk.
Hazafiak 1885. 5. sz. arczk.
Nemzeti Nőnevelés 1885.
Paedagogiai Plutarch 1887. 201.
M. Paedagogiai Szemle 1888. 34. arczk.
Petrik Könyvészete.
Magyar Könyvészet 1887.
Paedagogiai Zsebnaptár 1889.