osztrák tábornok, Madagascar királya, B. Sámuel cs. és kir. lovas tábornok és Révay Róza fia, szül. 1741-ben Verhován, Nyitramegyében; Bécsben neveltetett és 14 éves korában mint hadnagy szolgált a császári hadseregben és részt vett a hét éves háboruban 1758-ig; ekkor haza jövén, örökségét erőszakkal akarta elfoglalni, miért Lengyelországba kellett menekülnie; innét Hamburgba ment, hol a hajósmesterséget tanulta, azután visszatért Lengyelországba és az oroszok elleni szövetségbe lépett; ekkor lovassági parancsnokká és főszállásmesterré nevezték ki. 1769-ben az oroszok elfogták és 1770-ben Kamcsatkába számüzetett; itten Nilov helytartó gyermekeit a franczia és német nyelvben oktatta; nőül vette Nilov leányát Afanasiát, ki 1771. május havában, midőn B. fellázadt 96 társával megszökött, vele ment; szept. 21. Makaóba, 1772. aug. 8. Európába érkeztek. Francziaországba jövén, XV. Lajos udvaránál igen szivesen látták a csodás dolgokról regélő idegent, ki bárói rangot kapott és egy gyalogezred parancsnokává neveztetett ki; egyuttal azon megbizást kapta, hogy Madagascarban telepet alapítson. 1773. márcz. 22. hagyta el Francziaországot. Madagascarba érkezvén, Foule-Pointben gyarmatot alapított és több népfaj bizalmát megnyervén, 1776-ban királyuknak nevezték ki. Vállalata azon év decz. 14-ig tartott; ekkor tért vissza Európába másodszor, hogy uj államának hatalmas szövetségest és kereskedelmi összeköttetést szerezzen. De Francziaországba érkeztekor, a kormány üldözése elől kénytelen volt menekülni. 1777-ben kegyelemért folyamodott Mária Terézia királynőhez. A kegyelmet meg is kapta; sőt mikor 1778-ban a bajor örökösödési háboruban igen vitézűl viselkedett, grófi czímet és rangot nyert. Magyarországba visszajövén, nagyratörő terveket akart megvalósítani. A magyarországi gabonakereskedésnek akart lendületet szerezni az által, hogy Komáromtól Futtakig és onnan Fiuméig vizen és szárazon közlekedési hálózatot tervezett. Terjedelmes emlékiratot szerkesztett franczia nyelven, melyet 1780. máj. 20. az osztrák-cseh udvari kamarához nyujtott be; a kamara e tervezetet áttette a magyar udvari kanczelláriához. Terve nem létesült, ő pedig a buccarii vászongyár-üzletnél pénzzavarokba keveredett, trencsénmegyei jószágát hitelezői javára lekötvén 1783-ban elhagyta Magyarországot és Angolországba, majd Amerikába utazott, hol a londoni s baltimorei nagykereskedők nyomatékos támogatásban részesítették. Amerikából 1784. okt. indult el és 1785. jul. 7. érkezett ismét Madagascarba. Midőn itt a francziákkal ellenségeskedésbe keveredett 1786. máj. 7. a Foule-Point-hez közel fekvő Agontzy gyarmatnál egy golyó keresztül fúrta szivét.
Az általa franczia nyelven irt saját életirását az eredeti kéziratból Nicholson angolúl adta ki: Memoirs and travels of Mauritius Augustus count de Benyovszky. London. 1790. Két kötet. (Ism. Allg. Liter. Zeitung III. Bd. Molnár, Magyar Könyvesház V. 1793.), Németre Forster (Berlin, 1790.) és Ebeling (Hamburg, 1791.) fordították; ujabb német kiadások: Berlin, 1807. és Bécs 1815. Francziáúl Párisban jelent meg 1791-ben, Holland nyelven Harlem, 1790. Legujabban az angol kiadást Jókai Mór fordította magyarra (Bpest, 1888. Két kötet, képekkel, térképekkel, autographokkal) és életrajzot irt hozzá (Bpest, 1888-90. Két kötet. Ism. Bud. Szemle LVII. 1889.)
Arczképe Langer által rézbe metszve Sartori Pantheonában jelent meg Bécsben 1816-ban.
Gvadányi József gróf versben irta le viszontagságait: Rontó Pálnak és gróf Benyovszki Móricznak életek (Pozsony és Komárom, 1793. 2. kiadás. Pozsony 1816.), Kotzebue szinművet irt róla: Graf Benyovszky oder die Verschwörung in Kamtsatka (Leipzig, 1795.) czímmel, mely magyarra is le van fordítva (Kassa, 1835.), Mühlbach Lujza regényben irta le életét (Jena, 1865.), ez magyarúl is megjelent, ford. Bús Vitéz (Pest, 1866. Négy köt.). Radó Antal az ifjuság számára irta Benyovszky Móricz és kalandjai czímű könyvét (Bpest, 1889. Ism. Bud. Szemle.)
Doppler Ferencz Benyovszky cz. operája 1847. szept. 29. adatott a n. szinházban, Afanazia czímmel később is szinre került.
Magyar Kurir 1790. 1273.
Hadi és más Nevezetes Történetek 1790. 831.
Ephem. Rudenses 1790. 32. 1791. 5-7. sz.
Horányi, Nova Memoria.
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutarkus II.
Tud. Gyűjt. 1830. XI. 121.
Regélő 1835. 60. 61. sz.
Wurzbach Biogr. Lexikon.
Gaal József, Gróf Benyovszky Móricz élete. (Vasárnapi Könyvtár. Pest, 1857. III.)
Családi Lapok 1857. II. 8. sz.
Egyet. M. Encycl. VI.
Hazánk és a Külföld 1866. 5. sz.
Nemzetgazdasági Szemle és P. Napló 1879. (Thallóczy.)
Koszorú 1880. IV. 255. (Vajda Viktor, Gr. B. M. a franczia irodalomban.)
Nemzet 1884. 230. sz.
Egyetértés 1888. 21. sz. (Ocskay) 83. sz. (Kropf Lajos, B. M. halálának igaz története.)
Ocskay Gusztáv, Reminiscentiák a multból. Bpest, 1890.
Fővárosi Lapok 1890. 150. sz. (dr. Jankó János.)
Petrik Bibliogr.