bölcselet- és hittudor, jezsuita, később világi pap, szül. 1724. okt. 27. és 1741-ben lépett a rendbe. Tanított Kolozsvártt, Budán (1758), hol a mathem. tanára, és Nagyszombatban, hol a bölcseleti kar dékánja volt; mint könyvvizsgáló is működött. Az egyetemnek Budára történt átköltözködése után ő a nagyszombati akadémiánál maradt 1777-84-ig, midőn azzal együtt Pozsonyba költözve, itten 1785-ig aligazgató volt. Ekkor nyitrai kanonokká neveztetett ki. Meghalt 1801. nov. 9.
Munkái:
1. Celsissimus princeps Nicolaus e comitibus Csáki summus Hungariae antistes inauguratus. Tyrnaviae. 1752. (Költemény.)
2. Oratio dum regia Budensi domo perfecta templum aulicum ipso divae Theresiae festo consacraretur. Budae. 1769.
3. Oratio cum Budae institutum Anglicanarum virginum induceretur. U. ott, 1771.
4. Assertiones polemicae quas in alma... universitatu Tyrnaviensi publice propugnavit Ant. Sapharovich... ex praelectionibus. N. B.
Horányi, Nova Memoria.
Katona, Historia Critica XLI. 564.
Fejér, Historia Academiae 52.
Stoeger, Scriptores.
Scriptores Facult. Theol. Pestiensis.
Ortvay, Száz év egy hazai iskola életéből.
Petrik Bibliographiája.
Uj M. Sion 1890. 292. (B. Mihálynak irva.)