Benkő József (középajtai és árkosi),
ev. ref. lelkész és tanár, B. Mihály lelkész és Dénes Judit fia, szül. 1740. decz. 20. Bardóczon a Székelyföldön; középiskoláit Udvarhelytt és Nagy-Enyeden (1761-66.) járta, hol a theologiát is hallgatta. 1767. ápr. 24. ment papnak Közép-Ajtára édes atyja helyébe; 1775-ben az erdővidéki egyházkerületben jegyző, 1785-ben esperes lett. A füvészettel nagy szenvedélylyel foglalkozott, úgy hogy a kolozsvári lyceumban fölállítandó tanszékkel is megkinálták; ezt nem fogadta el, de a Brassóban és Szebenben előadandó leczkefolyamra ajánlkozott. Közép-Ajtán füvészkertje volt, melyben hatszáznál több növényt állított elő. 1787 elején az ev. ref. egyházi főtanács őt a székely-udvarhelyi kollegiumba a hittudományok tanárának nevezte ki; tanszékét szept. elején foglalta el; 1789. tavaszán azonban tanárságáról le kellett mondania s egyelőre közép-ajtai saját jószágán vonult meg; az év máj. 22-én a köpeczi papságra ment át; innen betegeskedése miatt 1799. ápr. 24. távozott közép-ajtai kis birtokára. 1805-től 1814-ig fia mellett laktában irás, olvasás és a gyógyfüvek gyűjtése volt kedvencz foglalkozása, a miket eczetfával együtt gyakran küldött Brassóba. Meghalt 1814. decz. 28. Közép-Ajtán. A hárlemi tudóstársaság 1781. máj. 21. tagjai közé választotta. (Az eredeti oklevél a nemz. múzeumban van.)
Füvészeti levelei a M. Hirmondóban (1880. 765. 773. l.) jelentek meg. Levelezője volt Szacsvai M. Kurirjának, irt több lapba s folyóiratba Közép-Ajtáról és Köpeczről; Benkő József úrnak füszéres bővebb nevezeti czímmel botanikai szótárt adtott ki Molnár János Könyvesházában (I. 1783. 317-432. l.) magyar, német és franczia nyelven; Nomina vegetabilium cz. szótárt irt latin, magyar és rumén nyelven (u. ott II. szakasz 407-432. l.). Mindezt kiadta Veszelszky Antal botanikus könyvében (Pest, 1796). Történeti értekezései az Ungr. Magazinban (II. III. 1782.), M. Hirmondóban (1783. 60. l.), Tud. Gyűjteményben (1824.) és Hon és Külföldben (1842. 1848.) jelentek meg.
Munkái:
1. Bononiai mese. Nagy-Enyed, 1764. (Kis verses munka latinból ford.)
2. Imago specuum M. Principatus Transsilvaniae admirandorum hucusque plurima ex parte incognitorum. Harlem, 1774. (Ezen munka gr. Mikó szerint 1781-ben nyomatott, midőn őt a harlemi tudós társaság tagjai közé választotta; a könyv mindeddig nem került elő, de a társaság lefordíttatta azt holland nyelvre s fölvette gyűjteményébe.)
3. Transsilvania. Vindobonae, (1777.) és 1778. Két kötet. (Ism. M. Könyvesház III. 1783. 378. l. Másodszor U. ott, 1788. 3 kötete a Specialis Transsilvania, melyből u. ott 1790-ben öt iv ki lett nyomtatva, egy példánya 1812-ben Engel történetiró birtokában volt, kitől az Kemény József gróf gyűjteményébe s ezzel az erdélyi múzeumba került.)
4. Milkovia, sive antiqui episcopatus Milkoviensis per terram Transsilvanicam, maxima dioeceseos suae parte olim exporrecti, explanatio. U. ott, 1781. Két kötet. (Ism. M. Hirmondó 1781. 633. l.)
5. Téli bokréta. Nagy-Szeben, 1781. (Tornya Borbála, Cserey Miklósné temetésekor mondott halotti beszéd helyett mondott füvészeti prédikáczió, melyben sok uj magyar szóval élt.)
6. Olcsó érczeket aranynyá változtató erdélyi magyar alchimista, vagy Fogarasi Pap József élete. Kolozsvár, 1785.
7. Erdélyi oláh nemzet képe Pozsony, 1785. (Az 1784. zendülésről; de csak első íve jelent meg. Ism. Uj M. Muzeum 1854. 424.)
8. Dietae, sive rectius comitia Transsilvanica. Cibinii et Claudiopoli. 1791. (Ism. Sieb. Quart. II.)
9. Imago inclitae in Transsilvania nationalis siculicae historico-politica. U. ott, 1791. (Ism. Sieb. Quart. II. 1791. 2. kiadás. N.-Szeben, 1837.; magyarra fordította L. S. K. és toldalékkal bővítette. Kolozsvár. 1806.)
10. Közép-ajtai dohány, melyet nemes Erdély országgyűlése alkalmatosságával Kolozsvárra eladni küld. Szeben és Kolozsvár. 1792.
11. A közép-ajtai szkumpia vagy ismertebb néven eczetfa és annak kordoványbőr készítésre való haszna. (Kolozsvár), 1796. (Ezen munkájáért I. Ferencz király 29 arany sulyú emlékpénzzel jutalmazta a szerzőt. Németűl is megjelent u. ott és akkor.)
Kiadta Bethlen Farkas Historiája folytatását. (V. kötet, Szeben, 1789. VI. k. U. ott, 1793.)
Kézirati munkái: Filius posthumus, vagy az Erdővidéki ref. tractus ismerete a reformatión kezdve 1777-ig. (1770.). Udvarhelyi novitius diák (1773.), Scintilla botanica (1776.), Transsilvania specialis (másolatban a nagy-enyedi ref. főiskolában és az erdélyi múzeumban), Baróthi Béthel (1783.), (ezen öt kézirat Mike Sándor birtokába került); Az 1784-ben támadt oláh zenebonának leirása (a kinyomatott rész II. könyvének I. szakaszát képezi, elveszett), Báthory Kristóf (a n. múzeumban, de csak a czímlap és előszó egy része van meg), Erdélyi históriás szekrény (1782. egy kötet készen volt a scythkák bejöveteléig), Hármas kis tükör Erdély részére (1790.), Székelyek törvénye. Az erdélyi főispánok fő- és szász királybirák catalogusa, Közép-ajtai készítésű spanyolviasz (1790. lappang), Mária Christierna fejedelmi méltóságának megalapítása. Az erdélyi három nemzet politikai egysége s mindháromnak pecséte, Erdélynek Mária Terézia korabeli története (elveszett), Naplók és krónikák másolatai (gr. Mikó Imrénél felsorolvák, nagy részök kiadva), Bod Péter Magyar Athenasához pótlékok (Mike S. gyűjt.), A székely lakodalom, Flora Transilvanica, A székelyek nemzetségéről, Az erdélyi nemesek catalogusa (öt utóbbi még nem került elő), önéletrajza (gr. Kemény József gyűjteményével az erdélyi múzeum könyvtárába került), vázlatokat közölt belőle Herepei az Erd. Prot. Közlönyben (1872.) Báthory István idejebeli levelek gyűjteménye és kisebb másolatok. Kéziratainak nagy része az erdővidéki evang. ref. egyházkerület levéltárában vannak. Collectaria ad res Transilvanicas, Két kötet. gr. Kemény József gyűjteményével az erdélyi muzeumba került; Synodi Erdösienses cz. munkája 1785-ben készen volt, (ebből adta ki később Tóth Ferencz a zsinati végzéseket); Báthory-féle jegyzőkönyvből vett kivonatok Centrum et quinque epistolae ab anno 1572 usque 1600. (eredetije a m. n. múzeumban.) Magyar és török nyelv mily keveset egyezvén a magyar szókról való különbféle jegyzésekkel megmutatja. (Censurai példány. Kolozsvár, 1792. a n. múzeumban.)
Gyűjteményének és könyveinek legnagyobb részét köpeczi papsága után az enyedi ref. főiskolának adta el 700 frton.
Levelei: gr. Battyány erdélyi püspökhöz 1782. jan. 5. (Gyulafehérvári Füzetek 1861.), Kazinczy Ferenczhez 1784. ápr. 15. (Uj M. Múzeum 1853.), gróf Bethlen Gergelyhez, 1792. jan. 15. (Figyelő IV. 1878. 385. l.), B. J. tudósítása az Erdély históriája iróinak magyar nyelven találtató kézirásaikról (Új M. Múzeum 1853. 217. l.)
Arczképe, melyet Danielis rajzolt, kőnyomatban megjelent az Erdélyi Prédikátori Tárház IX. kötete mellett (1839.), egy másik kőnyomatú arczképét gr. Mikó Imre adta ki Benkő József élete és munkái cz. könyve mellett 1867-ben.
M. Hirmondó 1780. 464. 770. nyomt. Rohn és Grund Pesten 1881. 721. l. 1883. 62. sz.
Siebenb. Quartalschrift. V. 1797. 181. l.
Horányi, Nova Memoria I. 387.
Benkő Ferencz, Nemes Benkő József biographiája. Kolozsvár, 1822.
Társalkodó 1832. 111. sz.
Közhasznu Esm. Tára II. 191.
Nemzeti Társalkodó 1834. II. 3. 4. sz.
Erdélyi Prédikátori Tár IX. 1819. (Salamon József) arczk.
Ersch u. Gruber, Allg. Encycl. IX. 59.
Hon és Külföld 1846.
Kőváry László, Székelyföld 116. 129. l.
Uj M. Museum. 1853. I. (Toldy F.)
Erdélyi Naptár 1854.
Budapesti Szemle VI. VII. 1859.
Vasárnapi Ujság 1861. 52. sz. arczk. (Vass József.) 1867. 14. sz.
Kolozsvári Nagy Naptár 1865.
Egyet. M. Encyclopaedia VII. 103.
Századok 1868-69.
Mikó Imre gróf, Benkő József élete és munkái. Pest, 1868.
Szinnyei Repertóriuma. Tört. I. II.
Balogh Ferencz, M. Prot. Egyháztört. Irodalma.
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő XI. XII. XIII. XV.
Marosvásárhelyi ref. főiskola Értesítője 1886. (Koncz József.)
Petrik Bibliographiája.