birtokos, hunyadmegyei család ivadéka, B. Albert országgyűlési képviselő testvér-öcscse, szül. 1829. márcz. 19. Vajda-Hunyadon; az apródok katonai intézetében nyerte kiképeztetését; részt vett az 1848-49. magyar szabadságharczban, és mint a 2. huszárezred századosa, Damjanics hadtestében Világosig küzdött; ekkor külföldre menekült; kijutott Olaszországba s a magyar legióba lépett; vitézül harczolt több csatában, ugy hogy az 1859. háboru alkalmával a legio lovasságának parancsnoka lett. 1860-ban részt vett a szicziliai expeditóban mint olasz dsidás őrnagy; visszatérvén ujból átvette a magyar legio lovas osztályát, melyet 1866-ig vezényelt; ekkor Vetter altábornagy alatt Németországban missiót teljesített. A kiegyezés után (1868-ban) haza jött s a fővárosban lakott, hol kedvelt tagja volt az uri társaságnak. 1869-ben jelen volt a suezi csatorna megnyitásán, s ez ünnepély után egy előkelő társaság körében az alkirály Casside-Khaire nevű hajóján kéjutazást tett a Niluson, az első zuhatagig hatolván felfelé s meglátogatván a part mentén elterülő régiségeket; czélja volt a Baker-féle expeditióhoz csatlakozni, de ez nem sikerülvén, visszatért hazájába s ismét Budapesten telepedett le. A Karlista forradalom hírére Spanyolországba utazott, honnan huzamosb idő után tért vissza, e közben Párisban is megfordulván. Bátyja (B. Albert) halálával Vajda-Hunyadra költözött és ott teljesen visszavonulva gazdálkodik.
Munkája: Nilusi emlékek. Pest, 1861. Bevezetéssel ellátta Vajda Viktor.
Kéziratban: Tiz év egy száműzött életéből.
Petrik Könyvészete.
Vajda Viktor szives közlése és önéletrajzi adatok.