ev. ref. néptanító, szül. 1831. decz. 30. Bibarczfalván, Udvarhelymegyében; középiskoláit a székelyudvarhelyi ev. ref. főiskolában 1848-ig járta; ekkor a haza védelmére fegyvert fogott és mint gyalog-honvéd harczolt; 1848. karácson szombatján a br. Heiti dragonyosai elfogták és Kőhalomban elzárták; innét később szabadon bocsátották, mire mint szabad lovas vett részt a további harczokban. 1850-ben besorozták osztrák katonának, de további parancsolatig szabadon bocsátották, mire a székely-udvarhelyi iskolában folytatta tanulmányait 1854-ig. 1856-ban a kolozsvári ev. ref. főiskolába ment, hol két év alatt elvégezte a theologiát. 1858. szept. 1. Bodola Sámuel püspök a kolozsvári hidelvei ref. iskola tanítójának nevezte ki. 1863. ápr. 18-20. tette le a papi szigorlatot a n.-enyedi Bethlen főiskolában, de továbbra is néptanító maradt Kolozsvártt.
Irodalmi munkássága értekezésekből és irányczikkekből áll; paedagogiai czikkei megjelentek az Erdélyi népnevelési Értesítőben (1864. 1874.), a Néptanítók Lapjában (1868.), a Család és Iskolában (1877-81. 1883-84. 1887.)
Munkája: A keresztyén hit és annak terjedése. Zsinati beszéd. Kolozsvár, 1857.
M. Paedag. Szemle 1888. 306. l. fénynyomatú arczképpel.