hittudor, beszterczebányai róm. kath. püspök, szül. 1824. aug. 28. Baján; a theologiai pályára lépve, mint a bécsi Pázmánaeum növendéke végezte tanulmányait; 1847. aug. 29. pappá szenteltetett Kalocsán; egy ideig segédlelkészkedett; 1848-tól a kalocsai papnevelő tanulmányi felügyelője volt s egyúttal mint az egyházjog és lelkipásztorkodástan tanára működött. 1852-ben érseki levéltárnok, 1853-ban szentszéki jegyző, a következő évben futtaki plébános, 1858-ban kerületi jegyző, 1864-ben esperes lett. 1869-ben Ujvidékre került plébánosnak és az Isten áldásáról czímzett apátságot kapta. 1878-ban Ujvidék országgyűlési képviselője lett és a szabadelvű párthoz csatlakozott; 1884-ben ujra megválasztották. 1886-ban kalocsai kanonokká, 1886. nov. 8. beszterczei megyés püspökké neveztetett ki.
Főpásztori szózata a Religióban (1887. II. 27. sz.) jelent meg, mely lapnak több évig munkatársa volt.
Munkája: Egyházi beszéd szent István király ünnepén. Bpest. 1885.
M. Könyvészet 1886.
Sturm, Uj Országgyülési Almanach. Schematismus Colocensis.
Vasárnapi Ujság 1886. 52. sz. arczk.
Bud. Közlöny 1856. 285.
Ország-Világ 1886. 52. sz. arczk.