Bémer László (bezdédi és kisbákai báró),
nagyváradi püspök, szül. 1784. ápr. 8. Kis-Bákán, Szabolcsmegyében; tanult Egerben, Ungvártt, mint növendékpap Szatmártt, Pesten, Egerben, hol fölszenteltetvén, nyolcz hónapi segédlelkészkedés után kun-szent-mártoni plébános és kunságkerületi iskola-igazgató lett; negyedfél év mulva Fényes-Litkér ment és esperes lett. Fokonkénti előléptetésben dulcinai vál. püspök, bátmonostori apát, egri kanonok és kisprépost, azután a hétszemélyes tábla ülnöke s végre 1843-ban nagyváradi megyés püspök lett. Minthogy az 1849. országgyűlésnek néhány ülésében részt vett, 1850. márczius 4 fölségsértési bűnben elmarasztaltatván halálra itéltetett, de kegyelmet nyert és visszavonultan Ungvártt élt, hol 1862. nov. 4. meghalt.
Munkái:
1. Rövid szólítás, melyet Szily Barnabás urhoz és b. Bémer Emilia kisasszonyhoz mint jegyesekhez... intézett. Pest, 1838.
2. Sermo occasione installationis suae ad clerum et populum suum diocesanum dictus. Posonii, 1843.
3. Pásztori szózat hiveihez székfoglalásakor. U. ott, 1843.
4. Pásztori levél IX. Pius pápától engedett búcsúról. Nagyvárad, 1847.
5. Lelki vezér, vagy is: igaz ájtatosságra és erényre buzdító különféle gyakorlatok. Bécs, 1851-53. Két kötet. (Elmélkedések és imádságok.)
Magyar Hirlap 1850. 96. sz.
Pesti Naplo 1850. 1. sz.
Vasárnapi Ujság 1863. arczk.
Emlékkönyv. Eger, 1865.
Tudom. Értekező 1862. II. 495.
Petrik Bibliographiája.