jezsuita szerzetes, szül. 1830. okt. 3. Bobrón Árvamegyében; az esztergomi növendékpapok közé felvétetvén a pesti papnevelő intézetbe küldetett és itt az egyetemen theologiai baccalaureatust nyert. Áldozópappá szenteltetvén, rövid segédlelkészkedés után a nagyszombati érseki főgymnasiumban a görög irodalmat tanította. 1856. aug. 31. a Jézus társaságába lépett. Az 1860-ban megnyilt kalocsai érseki főgymnasiumban a hitszónoki nyelvtan, rhetorika, poetika, természettan, mennyiségtan, német- és magyar irodalom tanára volt. Meghalt 1873. augusztus 15. kolerában. Értette a két klassikus nyelven kivül az arabs, zsidó, német, franczia, olasz, tót, cseh és lengyel nyelvet.
Irodalmi működését a Katolické Noviny tót lapban kezdte meg értekezésekkel (Jézus szent szivéről) és költeményekkel. Latinul is verselt.
Munkái:
1. Szent énekfüzér a kalocsai gymnasiumi ifjuság használatára. Kalocsa, 1867. (Ebben több énekre szöveget s dallamot is készített.)
2. Áhitatossági szent füzér, a róm. kath. gymn. ifjuság használatára. U. ott, 1873. (2. kiadás, 1878. 3. bőv. k. 1883. U. ott.)
Kéziratban maradt A japáni vértanuk cz. szinműve.
M. Könyvészet 1878. és Rosty Kálmán szives közlése.