orvostudor, egyetemi r. tanár, szül. 1851-ben Miskolczon; a gymnasium első négy osztályát szülővárosában az 5-8-kat Egerben végezte. Az 1868/9-1872/3. tanévek alatt a budapesti egyetemen az orvosi tanfolyamot hallgatta. 1873. decz. orvostudorrá, 1874-ben pedig sebésztudorrá, szülész- és szemészmesterré avattatott. 1874. márcziustól az év végeig a belgyógyászati kórházban mint díjazott gyakornok volt alkalmazva; 1874. végétől 1881-ig a törvényszéki orvostani tanszék mellett mint tanársegéd működött. 1879-ben ezen szak magántanárává habilitáltatott. 1881-83-ban a törvényszéki orvostani tanszéket helyettes tanárként töltötte be; 1883-ban a kolozsvári egyetemre a törvényszéki orvostan nyilvános tanárává neveztetett ki. Egyszersmind az ottani törvényszéki orvostani intézet igazgatója, az orvosi karnak 1885/6. és 1889/90-ben dékánja volt. Az erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természet-tudományi szakosztályának elnöke.
Irt az Orvosi Hetilapba s közegészségi melléklapjába (1876-82.), a Pester Med. Chirurg. Pressebe (1881.) a Természettudom. Közlönybe (1888.), és az Orvos-természettudom. Értesítőbe (1883. 1886. 1888.)
Munkái:
1. A törvényszéki orvostan alapvonalai. Budapest, 1880. (Ism. Orvosi Hetilap 1879., Pester Med. Chirurg. Presse 1880.)
2. Elvetemültség és elmebetegség. (Egyetemi Beszédek. Kolozsvár, 1886.)
3. Az orvosi tudomány és a büntetőjog. (Egyetemi Beszédek. Kolozsvár, 1890.)
Oláh Gyula, Közegész. Statisztikája 83.
Orvosi Hetilap 1875-76. 1881.
M. Könyvészet 1880.
A kolozsvári Egyetem Almanachja 1890-91-re és önéletrajzi adatok.