honvédelmi miniszteriumi nyug. osztálytanácsos, előbbinek testvér-bátyja; iskoláit Pesten és Egerben elvégezvén, már 18 éves korában letette az ügyvédi vizsgát. Szalay László nagynevű történetirónkkal rokonságban lévén, szellemi kiképeztetését nagyrészben ennek köszönhette. Már mint fiatal ember kitünő tollával feltünt Deák Ferencz előtt is, ki mint igazságügyi miniszter 1848-ban fogalmazójának nevezte ki. Alkotmányunknak 1867-ben lett visszaállításával gróf Andrássy Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter e miniszteriumban titkárául, majd egy év mulva osztálytanácsosnak nevezte ki. E minőségben részt vett Bécsben a közös hadügyminiszteriumban a védtörvények alkotása körül folyt tanácskozásokban s az 1868 óta alkotott, a közös hadsereget és honvédséget érdeklő összes törvényjavaslatok az ő tollából folyt szövegezés szerint kerültek a magyar törvényhozás elé. A honvédelmi miniszteriumban később beállott személy- és irányváltozások alkalmával, 38 évi szolgálat után nyugalmaztatott. Meghalt 1888. június 26. Budapesten 59. évében.
Nyugdíjaztatása után, mint Horvát István nagyhirű történetirónk egykori tanítványa, a történelmi tanulmányokban kereste vigaszát. Czikket irt a Függetlenségbe (1887. 54. sz.)
Munkái:
1. Béla király jegyzőjének személye és kora. Bpest, 1886.
2. Szittyák, pártosok, törökök U. ott, 1887.
Kéziratban több tanulmányt, ezek közt magyar diplomatikát hagyott hátra.
Magyar Könyvészet 1887.
Egyetértés 1888. 181. sz. és gyászjelentés.