földbirtokos és nyug. megyei tisztviselő, B. Istvánnak és felső-vályi Vincze Mária fia, szül. 1815. ápr. 19. Nyir-Madán, Szabolcsmegyében; iskoláinak végeztével 1837. szept. ügyvédi vizsgát tett, az ő oklevele volt a legelső magyar nyelven kiadott oklevél; 1838-ban Szabolcsmegye tiszti alügyészszé, 1841-ben első aljegyzővé választotta, mely hivatalát 1844. szeptemberig viselte, midőn a megye második követéűl küldte fel a pozsonyi országgyűlésre. 1844-ben ugyanazon megye főjegyzőjévé választatott. 1849-ben gr. Zichy Ferencz országos fő biztos első alispánná és megyei főnökké nevezte ki, mely tisztét 1853. aug.-ig ideiglenesen viselte, midőn rendelkezési állapotba helyeztetett. 1856-tól Szabolcsmegyében mint jegyző az úrbéri perekben s a polgári törvényszékek előtt mint előadó működött. 1861-ben az úrbéri székek feloszlattatván, állandó nyugalomba helyeztetett és nyir-madai birtokára vonult, hol a mezei gazdaságnak él.
Irt jogtudományi czikkeket a Törvényszéki Csarnokba (1859-62.) és A ludányi Bay család leszármazásához cz. értekezést a Turulba (1890.)
Munkái:
1. 1846-ik év februárius 23-án s. t. k. napokon Nagy-Kállóban tartott közgyűlésben kinyomatni rendelt megyei tisztviselőséget érdeklő rendszabályok. H. és év n.
2. Urbéri rendező perek természetének vázlata. Debreczen, 1856. (Ism. M. Sajtó 155. sz.)
3. A birtokrendezési perek természetének rövid vázlata. U. ott. 1856.
Csokonai Album 1861.
Petrik Bibliographiája I. 200. l. és önéletrajzi adatok.