Izabella királyné tanácsosa, B. Benedek budai várnagy fia; 1521 körül a páduai egyetemen tanult, jelen volt az 1526. pozsonyi országgyűlésen. Kezdetben Ferdinandhoz csatlakozott, azután pedig János királyhoz pártolt, később Grittihez szegődött, végre Izabella királynét védte fegyverével s tanácsával. 1534-ben Grittit Konstantinápolyba kisérte. A medgyesi várban Majláth foglyul ejté; szabadon bocsáttatván, később Móré László fogságába esett, öcscse B. Farkas maradván kezesül. 1541-ben Izabella udvarában tünik fel; aug. 25. tagja volt a küldöttségnek, mely a kis János Zsigmondot vivő aranyos hintót Szolimán táborába kisérte; szept. 5. pedig a királyné és fia kiséretében indult ki Budáról Lippa felé Erdélybe. A következő évben Ferdinand szolgálatába állott. 1543-ban már Izabellának állandó hive. Élete végső szakát a királyné főtanácsosa Utjesenics György nagyváradi püspökkel való viszálya keserítette meg. Meghalt 1547-ben Gyulafejérvárott.
Szilády Áron a M. Költők Tára IV. kötetében, hol bővebb életrajza olvasható, két énekét közli Bornemisza gyűjteménye és a bártfai énekes könyv után.
Budai Ferencz, Magyarország Polgári Lexikona I. 293.
Kerékgyártó Árpád, Magyarok Életrajzai I. 498.
Nagy Iván, Magyarország Családai I. 240.