Batthyány Lajos (németújvári gróf),
Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, B. József Sándor gróf és Skerlecz Bóra fia, szül. 1806-ban Pozsonyban; első neveltetése, korán elhalt atyja halála után, házi nevelő alatt történt; anyja később Bécsbe adta őt Klinkowström nevelő-intézetébe, a mely lovagakadémia-féle volt s melyet 16 éves korában kevés képzettséggel hagyott el. Most kadétkép a katonasághoz Olaszországba ment, hol a Miklós huszároknál csakhamar hadnagygyá lett. Ekkor komolyan fogott a tanuláshoz és mint hadnagy elkészülvén a jogi tudományokból, azokból Zágrábban vizsgát is tett. 21 éves korában nagykorúsíttatván magát, elhagyta a katonaságot és átvette örökségét. 1830-ban, mint főrendiházi tag, jelen volt a koronázási országgyűlésen, az 1832-36-dikin pedig már jelentékeny szerepe volt, a hol csakhamar az ellenzék elismert vezére lett. Már a harminczas évek elején azok között volt, a kik a lónemesítést, majd általában az állattenyésztést a lófuttatások rendezésével kezdeményezték és a magyar gazdasági egyesület első magvát elvetették. Nősülése s az utazásból hazakerülése után saját gazdasága rendezéséhez fogott. Széchenyi István gróf példájára felkarolta a selyemtenyésztést is, mely czélból birtokán több mint 50,000 eperfát ültetett. Ezen időben alakult az ő közreműködésével a vasmegyei szombathelyi gazdasági egyesület; 1843-ban pedig az ő elnöksége alatt a magyar czukorgyár-egylet. Az 1840 és 44-iki országgyűlésen a főrendi szabadelvű ellenzéknek kitünő tagja, sőt feje s vezére volt. Az iparnak emelésére létesített országos magyar iparegyesület szervezésében is tevékeny részt vett; itt került ő legelőször közvetlen együtt-működésre Kossuthtal, a ki az egyesületnek igazgatója volt. Kossuth neki köszönheté 1847-ben országgyűlési követté történt megválasztatását. B. Lajosnak 1848-49-ki parlamenti és politikai szereplése eléggé ismeretes. Ő felsége által 1848. mint miniszterelnök az első magyar miniszterium alakításával bizatván meg, a márczius 23. ülésben felolvasá miniszteri sorjegyzékét. Lamberg összekonczoltatása után azonnal Bécsbe ment és miniszteri megbizatását a felség kezébe visszaadta. Lemondott egyszersmind követi állásáról is s visszalépett a magánéletbe. E percztől azonban közpolgárrá lévén, engedett a honvédelmi bizottmány parancsának, s a loyalitás terét elhagyta, fegyvert fogott, mint közkatona, Theodorovich tábornok ellen Vidoss József seregében, Vasmegyében, hol azonban lováról leesvén, karját összezúzta. Felgyógyulván, újra követté választatott és 1848 végső napján ő tette az indítványt az országgyűlésen, hogy hg. Windischgrätzhez, s ha lehet Olmützbe ő felségéhez küldöttség menjen, békés kiegyenlítést eszközölni; maga is a küldöttség tagja volt, mely azonban czélra nem vezetett. Miután néhány napig társaival együtt le volt tartóztatva, Pestre jött és itt maradt, hol 1849. jan. 8. elfogatott s a budai laktanyába záratott; a magyarok közeledtével Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe s a főváros visszafoglalása után júliusban ismét Pestre az uj-épületbe hozatott, s itt felségsértés miatt bitófára itéltetett, de ezen itélet kegyelemből golyó által való kivégzésre módosíttatván, okt. 6. golyóval kivégeztetett. 1870. jún. 9. holtteste, mely addig a pesti sz. Ferencz-rendi szerzetesek kriptájában nyugodott, a nemzet általános részvéte mellett a kerepesi temetőbe vitetett, hol a főváros által emelt mauzoleumba helyeztetett el.
Országgyűlési beszédei az illető naplókban és politikai lapokban találhatók. A czukorrépa gyártást illető szakszerű leirása a Magyar Gazdában (1842. 2. sz.) jelent meg.
Arczképe Az első magyar független felelős ministerium cz. ívnagyságu kép, Barabás Miklós által kőre rajzolva s Walzel A. F. által kiadva s nyomtatva 1848-ban Pesten és később Grimm által kőre rajzolva Pollák testvéreknél szintén Pesten jelent meg.
Névaláirása Hazánk s a Külföldben (1866. 4. szám.)
Kölnische Zeitung 1849. 298-304.
Horváth S., Graf Ludwig Batthyány ein politischer Märtyrer. Hamburg. 1850.
Szemere Barth., Gr. Ludwig Batthány, Hamburg, 1853.
Horváth Mihály, Huszonöt Ev. Genf. 1864. és Magyarország Függetlenségi Harczának Története. Genf, 1865.
Ujabbkori Ismeretek Tára I. 358.
Szeremlei Samu, Magyarország Krónikája 1848-49-ben. Pest, 1867.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlékkötet 111.
Magyarország Képekben 1867.
Vasárnapi Ujság 1870. 14. 16. 22. 23. sz. arczk. 24. 26. 27. sz.
Főv. Lapok 1870. 122. 123. sz.
Hazánk s a Külföld 1870. 24. sz. arczk.
Hon 1870. 127. 128. sz.
Pesti Napló 1870. 149. sz.
Reform 1870. 183.
Magyarország és a Nagyvilág 1870. 26. sz.
Gróf Batthyány Lajos élete és halála. Pest, 1870.
Gróf Batthyány Lajos az első magyar miniszterelnök élete és vértanúi halála. Pest, 1870.
Abauj-Kassai Közlöny 1878. 51. sz.
Toldy, M. Nemz. Irodalom Tört. Pest, 1878.
Galgóczy Károly, Az Orsz. M. Gazd. Egyesület Emlékkönyve III. 58.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 32.