Battyhány Kázmér (németujvári gróf),
Magyarország külügyminisztere, gr. B. Antal József és gr. Roggendorf Cecilia fia, szül. 1807. jún. 4. A főrendek akkori hajlamai szerint csaknem egészen külföldi nevelésben részesült, sokfelé utazott s az európai művelt nyelveket, a francziát, angolt, olaszt tökéletesen elsajátította, de aztán megtelepedett magyar hazájában és Nagy Károly m. akadémiai rendes tag vezetése alatt buzgón tanulta a magyar nyelvet. Először az 1839-40. országgyűlés főrendi tábláján látjuk fellépni, mint hazafit, a nyilt küzdelem terén. Még ekkor Bécsben lakott, de könyvtárában egy jóravaló magyar könyv sem hiányzott. Az 1843-44. országgyűlésen már többet s jobban beszélt, úgy hogy a főrendi ellenzék kitűnőbb tagjai közé számíttatott. Az ekkor fölállított védegylet elnökévé választatott és ezen ügy miatt Zichy Ferencz gróffal párbaja is volt, melynek jelét, az ellenfele által reá rótt sebet, arczán viselte. E percz óta az elveihez hű mágnás folyvást Pesten, bicskei s kis-béri falusi jószágán lakik s kizárólag magyar kelmékbe öltözik. 1839-40-ben bátyjával, Gusztávval és Károlyi Lajos gróffal együtt állította fel Klauzál Imre vezetése alatt a rohonczi gazdasági tanintézetet. A magyar gazdasági egyesületnél a robot és dézma ügyében 100 drb arany pályadíj kitűzésével kezdette meg szereplését; a nyertes három pályadíj nyomtatásban is megjelent. Beszédei, melyeket a védegyleti közgyűlésekben tartott, remekei a józan felfogásnak és meleg hazafiúi érzésnek, melyek az akkori cenzurai körülmények közt itt a hazában vagy épen nem, vagy csak töredékesen láthatván napvilágot, részint litographia útján terjesztettek el, részint a külföldön 1847-ben megjelent Magyar Szózatokban vannak lenyomtatva. A hazafiui egyletek és vállalatok megalapítására s fölsegítésére sokat áldozott; jószágain kisdedóvókat és iskolákat alapított, a m. t. akadémiának könyvtárt ajándékozott. A márcziusi napok után baranyai főispán és kormánybiztos lett. Mint önkéntes átment Bácsba a ráczok ellen s jelen volt Szent-Tamás ostrománál. A horvátok betörésekor Mohácson népfölkelést rendezett, több csatában megverte a horvátokat és a Duna-Dráva partot megtisztította az ellenségtől. 1849. febr. 12. a Kis-Kun kerület, Szeged, Szabadka és Zombor városok teljhatalmú kormánybiztosává neveztetett ki. Ily minőségben Szegeden székelt és résztvett a szöreg-sz.-iványi csatában (márcz. 22.). Kossuth április 14. miniszteriumába vette s a külügyi tárczát bizta reá. Kossuth leköszönése után nejével együtt Widdinbe, onnan Kiutahiába ment. Több mint félmilliónyi jövedelme a hazai ügynek áldozata lett. Bujdosása közben végre Párisba került és ott halt meg 1854. nov. 4.
Országgyűlési beszédei a naplókban és egykorú politikai lapokban jelentek meg.
Irodalmi Őr 1846. 151. l.
M. Hirlap 1851. 568. sz. (Haditörvényszéki itélet).
Ujabbkori Ism. Tára I.
Vadász és Versenylap 1863. 34. sz. (Sport-jellemrajz.)
Szemere Bertalan Naplója.
Nagy Iván, Magyarország Családai I. 244. l.
Magyarország Képekben II. 1868. 282. l. arczk.
M. Tudós Társaság Évkönyvei V. 20.
Vasárnapi Ujság 1868. 8. sz. arczk.
Abauj-Kassai Közlöny 1878. 46. sz. (Személyleirása.)
Galgóczy Károly, Az Országos M. Gazd. Egy. Emlékkönyve IV.