ügyvéd, szül. 1832. decz. 1. nemes szülőktől Debreczenben; iskoláit is itt végezte s a jogot mint magántanuló fejezte be. Az ötvenes évek elején a hivatali pályára lépett és előbb a Tiszántuli ker. táblánál, ennek föloszlása után a nagyváradi orsz. főtörvényszéknél, végre a debreczeni váltó-törvényszéknél mint helyettes jegyző nyert alkalmazást; 18 évi szolgálat után nyugdíjt nyert. 1862-ben köz- és váltóügyvéd lett a Debreczenben letelepedvén, ott 25 évig gyakorló ügyvéd volt, azután nyugalomba vonult.
Leginkább a 60-as évek elején fejtett ki irói munkásságot; a Debreczeni Közlönyben (1861.) nevelésügyi pálya-munkájával 20 arany díjat nyert. Ez időtájt irt a Debreczeni Emlénybe, Csokonai Albumba, Bolond Miskába, a debreczeni Hortobágyba; egyéb vidéki lapokba is irt prózai s költői lyrai dolgozatokat.
Szerkesztette a Népbarát cz. röpiratot Debreczenben 1861. márcz. 7-től nov. 8-ig (36 szám), az akkor Debreczenben megjelent Dongó cz. Mészáros Károly által szerkesztett izgató irányu röpirat mérséklése végett; a Debreczen-Nagyváradi Értesítő czímű legrégibb magyar lapnak szerkesztő-kiadója volt 1873. jan. 1-től 1877. okt. 14-ig.
Irói munkásságának nagyobb része még kéziratban van; igy a zenésítést váró Vérmenyegző cz. a papi nőtlenség eltörlésére irányzott opera-szöveg is.
Önéletrajzi adatok.