bölcselet- és jogtudor, a kir. tábla tanácselnöke; a budapesti egyetemen végezte tanulmányait. 1861. márcz. átvette a pozsonyi jogakadémián az igazgatói ügyek ideiglenes vezetését és vele egyidejüleg a magyar közjognak helyettesképen való előadását; decz. 7. kineveztetett rendes tanárnak és tanította 1867-ig a polgári törvénykezést; ettől kezdve a magyar váltó- s kereskedelmi-, valamint a bányajogot. Az 1862-69. időszakban államvizsgálati bizottsági tag s elnök is volt. 1869. máj. benyújtotta lemondását; később kir. itélő táblai, majd curiai biró s kir. táblai tanácselnök lett. Az 1869-71. kath. autonomiai mozgalmak egyik kiváló tényezője s a kath. elvek buzgó vallója volt. 1889. nov. 3. ünnepelte bölcselettudori jubilaeumát, midőn az egyetemi tanács díszoklevéllel tisztelte meg. A Magyar Állam egyik munkatársa.
Munkái:
1. Beszéd, melyet a pozsonyvárosi Deákpárt alakulásakor tartott. Pozsony, 1869.
2. Irányelvek a magyarországi katholikus egyház autonomiája részére. Bpest, 1890. (Ism. Főv. Lapok 23. sz., Katholikus Szemle.)
Ortvay, Száz év egy hazai főiskola életéből 142.
Budapesti Ujság 1889. 293. sz.
Pesti Napló 1890. 19. sz.