Bartal György (beleházi idősb),
m. kir. udvari tanácsos, szent István rendi és aranysarkantyús vitéz, a m. tud. Akadémia ig. és tiszt. tagja, szül. 1785. ápr. 24. Füssön, Komárommegyei Csallóközben; a korán árvaságra jutott fiút nagybátyja, Kulcsár Tamár Komáromvármegye szolgabirája és ennek neje nevelték; a gymnasium alsóbb osztályait Pozsonyban, a két felsőt 1799-1801-ben Nagyszombatban tanulta; a bölcseleti s jogi tanfolyamot 1801-1805-ig a pozsonyi akadémián hallgatta; egy évi joggyakorlat után 1806-ban fölesküdt kir. táblai jegyzőnek és jelen volt az 1807. budai s 1808. pozsonyi országgyüléseken, mint Ghyczy József személynöki itélőmester, majd Ürményi János kir. táblai előadó birónak irodai kiadója. 1809. febr. 12. ügyvédi oklevelet nyert. Pálffy Lipót gróf főispáni helytartó által 1810. ápr. 9. Pozsonyvármegye másod aljegyzőjévé s levéltárnokává, 1817. főjegyzőjévé neveztetett. 1823. aug. 4. a megye alispánjává s 1825 aug. 16. országgyűlési követévé választatott; ekkor Nagy Pál mellett a magyar nyelvért küzdött. 1827. nov. 17. Majláth György kir. személnyök által személynöki itélőmesternek neveztetvén, elvált megyéjétől. A királyi táblai pályán szerzett neve őt csakhamar nádori itélőmesterré s 1830. jan. udvari tanácsossá s kir. udvari kanczellári előadóvá emelte. Ekkor m. kir. udvari tanácsos és máj. 25. az országgyülési ügyek előadója lett; ezen hivatalában részt vett az 1832-36. és 1839-40. országgyűléseken, sőt gyakran Erdély legfontosabb ügyeinek elintézésében is. 1830. szept. 28. Ferdinánd király koronázásakor arany sarkantyús vitézzé emeltetett. 1833. máj. 23. a szent István rend vitéze s 1846. jul. 2. annak kincstárnoka lett. 1848. máj. 8. a magyar udvari kanczellária megszünvén, az ujonnan alkotott m. kir. külügyminiszteriumban államtanácsossá s első osztályfőnökké neveztetett, mely tisztét nov. 12-ig viselte. Ezután többnyire Pozsonyban és csallóközi jószágán élt visszavonultan. V. Ferdinánd király 1848. máj. 20. gyémánt gyűrűvel ajándékozta meg. A m. tudom. Akadémia 1830. nov. 17. igazgató, 1858. decz. 15. tiszt. taggá választotta. Meghalt 1865. szept. 20. damazér-karcsai birtokán Csallóközben.
Történeti értekezései az Uj M. Muzeumban (1858-59), M. Akad. Értesítőben (1859. 1861.) és a M. Tudom. Értekezőben (1862.) jelentek meg; az Egyetemes M. Encyclopaediába történeti s jogtörténeti czikkeket irt.
Munkái:
1. Commentariorum ad historiam status jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. Posonii, 1847. 3 kötet. (Ism. Uj M. Muzeum 1858. Pauler Tivadar.)
2. Csallóköz történeti vázlata. Pest, 1860.
3. A párthus és hun-magyar scythákról. Szerző arczképével és rövid életrajzával kiadja Toldy Ferencz. U. ott, 1860.
4. Béla király halhatatlan jegyzőjének, Mátyásnak ujabb diadaláról. U. ott, 1861.
5. A párthus hún-magyar scythákról tanulmányai befejezéseül kiadta Knauz Nándor. U. ott, 1862.
6. Nyilt levele barátjához Knauz Nándorhoz Toldy Ferencz «Valamijére Szent Istvánról». U. ott, 1862.
7. Béla király halhatatlan jegyzőjének hajdani szittyáiról főtekintettel macedoni Nagy Sándor korára. U. ott, 1864.
Arczképe kőre rajzolva nyomt. Rohn 1860. Pesten, megjelent 3. alatt említett munkája, a M. Tud. Értekező I. kötete, és az uj M. Múzeum 1860. I. kötete mellett.
M. Tud. Társ. Névkönyve 1832-re.
Közh. Esm. Tára. II. 100.
Uj M. Múzeum 1851-52. I. 403. 1858. I. 117. 356. 386. 1859. 413. 1860. I. k. 5. l. arczk. (Pauler Tivadar).
M. Akad. Értesítő 1859. I. 51.
Philos. és Tört. Közl. 1861-62. 317.
M. Tud. Értekező 1862. I. 9. 97. 385. arczk.
Egyet. M. Encycl. V. 730.
Vasárnapi Ujság 1858. 34. sz. arczk.
Sürgöny 1865. 220. sz.
Fővár. Lapok 1865. 217. sz.
M. Tudom. Akadémia Évkönyvei XI. köt. VIII. dar. (Pauler Tivadar Emlékbeszéde.)
Figyelő I. II:
Pauler Tivadar, Adalékok.
Petrik Könyvészete és Bibliographiája.
Gyászjelentés.