Baricz (Baritz) György (ikafalvi),
mérnökkari cs. és kir. alezredes, a m. t. akadémia lev. tagja, szül. 1779. okt. 28. Nagy-Enyeden, hol atyja ref. pap volt; szülővárosában végezvén a bölcseleti, hittani s jogi tanulmányokat, Bécsbe ment a mérnöki akadémiába, honnan öt év mulva 1805-ben a hadmérnöki karhoz vétetett fel kadétnak; 1807. szept. ugyanott főhadnagynak neveztetett ki. E pályán kivált Raguzában, Leopoldvárban, Eszéken és Peschierában több évig várerősítési tiszti, Dalmácziában Zárában pedig igazgatói hivatalt viselt; végre 1839. nov. alezredes lett. Meghalt 1840. decz. 27. Zárában. A m. tud. akadémia 1882. márcz. 9. második nagygyűlésén lev. tagjáúl választotta.
Benkő Ferencz életrajzát irta a Tudományos Gyűjteménybe (1817. XII. 112.); a m. tud. akadémiahoz tudósítást küldött be a milanói s velenczei könyvtárakról (M. Tud. Társ. Évk. II. 1-20, 63-73.); értekezést irt a Magyar Kurirba (1823): Egy a Dunán Pest és Buda között építendő, lánczon függő, állandó hidról, mely az Ephemer. Posonienses cz. hirlapban latinúl is megjelent. A m. t. akadémia részint kéziratok vizsgálásával, részint a hadtudományi szótár tetemes részének elkészítésével őt bizta meg.
Munkája: Cornelius Tacitus munkái. I. kötet. Bécs, 1822.
Életének egy részét Tacitus Historiái s Annalesei és ifj. Plinius leveleinek magyarra fordításával töltötte, mely azonban kéziratban maradt.
M. Akad. Értesítő 1840-41. 19. l. (Toldy gyászbeszéde az 1841. febr. 8. gyűlésen.)
M. Tud. Társaság Évkönyve VI. I. osztály 133. l.
M. Tudós-Társasági Névkönyv 1842. II. 73.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 23.
Toldy Munkái V. 27.