kath. plébános, szül. 1826. szept. 7. Rákos-Palotán, Pestmegyében; atyját Károlyi István gróf az építkezéseknél mint pallért és szobafestőt alkalmazta. Gymnasiumi iskoláit Pesten és Budán végezte; 1844-ben az egri papnövendékek sorába lépett; 1849-ben misés pappá szenteltetett; 1850-től mint káplán Füzes-Abonyban, Makláron és Miskolczon (1854-55) működött; innen Zalkodra ment lelkész-helyettesnek. 1858-ban felsőmiskolczi plébánossá neveztetett ki; 1872-ben állomását a zsérczi parochiával cserélte fel. 1877. jan. 9. tardi plébános lett, hol jelenleg is működik. 1880-ban beutazta Olaszországot.
Egyházi beszédeket közölt tőle a Pázmány Füzetek és Füssy Kath. Lelki Pásztora, vegyes közleményeket az Idők Tanúja, Magyar Állam és Borsodmegyei Lapok (1889.)
Munkái:
1. Emlékhangok, melyeket főtiszt. Szabó Román a minorita-rend kiérdemült főnöke, aranymiséje alkalmával az egybegyült néphez intézett. Miskolcz, 1858.
2. Egyházi nefelejts. U. ott, 1861. (Egyházi beszéd.)
3. Egyházi beszéd, melyet szent István első apostoli magyar király nemzeti ünnepén Bécsben tartott. Eger, 1885.
Schematismus Agriensis 1859. 72. 1889. 26.
Emlékkönyv Eger, 1865. 263.
Borsodm. Lapok 1889. 72.