Barcsay László (nagy-barcsai),
a főrendiház tagja s Hunyadmegye főispánja, B. László színműirónak fia, szül. 1802. máj. 15. Piskiben, Hunyadmegyében; középiskoláit a szászvárosi ev. ref. iskolában kezdte s Kolozsvártt a ref. kollegiumban végezte; ezután a német nyelv tanulása végett a nagy-szebeni szász iskolába, az úgynevezett periodolica classisba lépett; onnan 1816-ban Nagy-Enyedre költözött, hol a bölcseleti s jogi tanulmányokat bevégezvén, 1821-ben a József cs. k. főherczeg 2. sz. huszárezredébe mint kadét beiratta magát. 1830-ban hadnagyi rangja megtartása mellett a katonai szolgálatból kilépett és nemesi kis birtokán Maros-Solymoson telepedett le; nemsokára Hunyadmegye rendei által főbirónak választatott. Az 1834. erdélyi országgyűlésen az említett megyét mint követe képviselte. 1848 mozgalmas napjaiban István főherczeg nádor által nemzetőri főparancsnokká neveztetett ki. 1849-ben perbe fogatván Nagy-Szebenben kellett vesztegelnie; míg végre a dévai tartományi bizottságot, melyre 1840-ben még V. Ferdinánd nevezte ki, ismét elfoglalhatá. Később Hunyad-megye főispánja lett. Meghalt 1880. decz. 13. Déván.
Barcsai Ákos erdélyi fejedelem életirásával sokat foglalkozott egy akkor kezénél volt: Vita Achatii Barcsai cz. latin munka nyomán; leginkább oda törekedvén hatni, hogy azoknak ferde állítását megigazítsa, kik a hires pártvezért mint Rákóczi kályhafűtőjét hozták a fejedelmi díszpolczra. Sajnos, hogy B. művei az 1848 rablások martalékaivá lettek. 1848. után a csendes idők beálltával, a költészet körében keresett vigaszt. Művei a Vida Károly Kolozsvári Futár-jában, többnyire mások által közöltettek.
Egyetemes M. Encyclopaedia V. 668. és gyászjelentés.