sárospataki tanár, szül. 1711-ben Erdőhorvátiban, Abaujmegyében; tanult Patakon, hol a felsőbb tudományok hallgatói sorába 1727. okt. 23. lett beigtatva; német szó kedvéért Pozsonyba ment tanulni; visszatérvén Patakra 1736-ban a szónoklat tanítója lett; innen 1740 elején Belgiumba a franekerai (márcz. 4.) s leydai egyetemre ment. Hazatérte után 1743-ban a szónoklat és történelem tanára lett Sárospatakon; székfoglaló beszédet mondott 1744. febr. 7. De libertate artium humaniorum nutrice czímmel; még azon év juliusában a természeti jog tanítása is tisztévé tétetett. 1767. febr. 23. kilépett hivatalából és Erdő-Horvátiba vonult Zemplénmegyébe nyugalomba, hol ugyanazon év máj. 25. meghalt.
Munkái:
1. Gileadi balsamom a döghalál ellen. Lampe Fridrik Adolf után németből ford. Franekera. 1741.
2. Dissertatio prima ad vaticinia Danielis de capite aureo statuae et prima bestia. U. ott, 1742.
3. Supremum pietatis munus. Kolozsvár. 1748. (Magyar halotti beszéd Szathmári Paksi Mihály felett 1744. jun. 16.)
Kéziratban maradtak: Historia universalis, Jus naturae et gentium, Quaestiones juris naturalis és több nevezetes férfiú felett magyarul tartott halotti beszéde. Albuma, melybe barátai s tisztelői irtak emléksorokat, a m. nemz. muzeum kézirattárában őriztetik.
Bod, M. Athenas.
Korányi, Memoria I. 113.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. Pars Post. 288.
Szombathi János, Sárospataki Kolleg. Hist.
Társalkodó 1836. 10. sz.
Danielik, Magyar Irók II. 17.
Figyelő I. 1876.
Marosvásárhelyi ev. ref. Kollegium Értesítője 1885. 152.
Tört. Tár 1887. 203.
Petrik Bibliogr.
Sárospataki Lapok 1889. 51. sz. (László János.)