kun-szentmiklósi nyug. aljárásbiró s Petőfinek barátja; szül. 1821-ben Izsákon, Pestmegyében, hol atyja, kis-kunsági földbirtokos, akkor Reviczky Ádám kanczellár jószágainak bérlője volt. A gymnasiumot Lőcsén, a jogot Kecskeméten végezte s három évi gyakorlat után az ügyvédi vizsgát letette. Pár év mulva Kunszentmiklós város rendezett tanácsához közbiróvá, egyszersmind közgyámnokká s az árvaügyek előadójává megválasztatván, e minőségben 1851 év végeig működött. A városi törvényszék visszaállításával 1867-ben ennek polgári s bűnügyi birájává s a telekkönyvi ügyek előadójává lett megválasztva; ezen hivatalt 1871. végeig viselte. 1872-ben a kunszentmiklósi kir. járásbirósághoz albiróvá kineveztetett. 1888-ban, szerfelett megnehezedett hallása s szemeinek elgyengülése miatt, hivataláról leköszönt és nyugalomba vonult. Petőfivel való barátságát saját szavaival irom: «Vele Pesten jurátus korában ismerkedett meg és mindig őszinte kölcsönös bizodalommal vonzódtak egymáshoz, mint két rokongondolkozású becsületes lélek önzetlen ragaszkodással szokott viseltetni egymás iránt. Azon kevesek közé tartozott, kiket Petőfi munkája megjelenése alkalmával, a magának csak csekély számban kikötött példányokból egygyel-egygyel megszokott ajándékozni. Nőtlen korában Petőfi többször meglátogatta kunszentmiklósi lakásán. Később, midőn megnősült, egy-egy pár napra nejét is lehozta. Olykor jó kedvében kedvenczebb költeményeit elszavalta. Nem egyszer volt tanúja rögtönözve, könnyedén szerzett kisebb költeményeinek, igy a többek közt a: Szól a kakas innen onnan viradóra kezdetűnek is, melynek keletkezése a következő: Az 1845. faluzása közben a hozzá véletlen befordult költő tiszteletére a helybeli inteligentia kedélyes lakomát rendezett. A lakoma végeztével fényes reggel, a mint B. lakására értek, ő azon mámorosan irószereket szedett elő, mit a már vetkőzni kezdő Petőfi észrevéve, kérdezi tőle: «Hát te még nem akarsz fekünni?» – «De igen – felelte – hanem előbb a történteket röviden megfirkantom Vahotnak.» – «Ugy, hát még én se fekszem, – szólt P. – én is irok róla in flagranti valamit.» Igy aztán az elsötétített ablakokat közakarattal kifüggönyözvén mindketten egyszerre fogtak az iráshoz. De mennyire kellett bámulnia, midőn P. gyorsabban kész lett ama sikerült versével, melynek czíme: Búcsu Kun-Szent-Miklóstól, mint ő a rövidke prózai tudósítással. Petőfi hevenyészett kézirata teljesen tiszta, minden törlés és javítástól ment volt. Igy hát, habár még B-nak lett volna több közlendője is, pontot tett a levele végére és mindketten azonnal czímezvén leveleiket a Pesti Divatlap szerkesztőségéhez küldték a póstára. «No Sándor – szólt ezek után Petőfihez – ugyan csak találóan jegyezte meg rólad Vörösmarty, hogy te kalligrafiai csinnal s költői bájjal csak úgy kutyafuttában irod verseidet.»
Bankos irodalmi működése összeesik Petőfi barátságával. Kun-Szent-Miklósról a 40-es években, sőt azután is csaknem minden tudósítás tőle származik névvel, névtelenül vagy egy nagy pont jegygyel; igy a Magyar Hirlapnak a Jászkunságból több éven át kizárólag ő volt levelezője. Miután a föntebb említett levél 1845. nyárhó 23. kelt és a Petőfi versével egyszerre jelent meg a Pesti Divatlapban (1845. jul. 31. 18. sz.), a Búcsu Kun-Szt-Miklóstól cz. költemény kelte (jul. 23.) is föl van derítve. Mikor Petőfi 1848-ban követjelöltül lépett föl Kis-Kunságban és a választás napján (jun. 15.) oly csúfosan elűzték, B. lépett föl védelmére az akkori Pesti Divatlapban (92. jun. 27.), Petőfi követjelöltségéről irván hosszu levelet, melyet a többi lapok is átvettek. ezen választás ügyében két levelet irt Petőfi Bankoshoz, egyik máj. 25. a másik jul. 9. kelt (közöltettek: Halasy, Petőfi-Reliquiák 70. l. és Vasárnapi Ujság 1890. 27. sz.). B. mint nemzetőr 1848. jul. közepén a ráczok ellen indult és Ó-Verbászról, a jász-kun táborból küldött három levelet Petőfihez, az első jul. 26-ról, a másik aug. 2-ról keltezve, megjelentek az Életképekben (1848. II. 6. 7. sz.), a harmadik aug. 18. érkezett Petőfi kezéhez s így aug. 27-énél előbb nem közölhette; de épen ezen számban jelent meg Vörösmartyhoz intézett verse, mely miatt Jókaival összekoczczant és végkép kilépett a szerkesztésből. Utóbbi levelére válaszolva, Petőfi is intézett hozzá egy levelet aug. 18.
Bors és paprika czímmel közölt még apróságot a Pesti Divatlapokban (1844. 13. sz.); azután a Villámokról és Villámhárítókról a Vasárnapi Ujságban (1862.); ugyanezen lapban jelent meg a tárogatóról irt czikke is. 1867-ig úgy a politikai, mint a szépirodalmi lapokban számos közleménye jelent meg. Irt a Márczius Tizenötödikébe is (1848.) és a Honderű elleni czikkeket is állítólag ő irta a P. Divatlapokban.
Pesti Hirlap 1848. 92. sz.
Halasy, Petőfi Reliquiák 70. 71. l.
Vasárn. Ujság 1877. 5. sz. 1890. 27. sz.
Petőfi Muzeum 1888. 39. l.
Baróti Lajos és Baksay Sándor szives közlései és önéletrajzi adatok.