a képviselőház alelnöke, B. Miklós gr. főpohárnok fia, szül. 1831. okt. 23. Kolozsvártt, 11 éves korában a kolozsvári ref. kollegiumba került és tanult 1848-ig; ekkor nemzetőr lett, később tiszt. fogalmazó a közlekedési miniszteriumban. A szabadságharcz után haza ment. Midőn Mikó Imre gróf Erdély kormányzója lett, kormányszéki oszt. titkárrá neveztetett. Schmerling alatt gr. Mikóval együtt leköszönt és falura vonult. Az erdélyi ügyekről a bécsi Debatteba irt czikkeket, a miért zaklatásnak lett kitéve; Szilágyba költözött és itt maradt 1865-ig. Ekkor Szilágy-megye főispánja lett. 1876 óta tagja a képviselőháznak, mely 1884-ben alelnökké választotta. Meghalt 1888. nov. 20. szent-mihálytelki birtokán.
Irt a Vadász- és Versenylapba (1867); utóbbi években a Pesti Hirlapnak vezérczikkirója volt.
Munkája: A közigazgatás reformjához négy czikk. Bpest, 1880. (Különnyomat az Ellenőr 1879. 334. 380. 431. és 442. sz.-ból.)
Szinnyei Repertóriuma. Term. 63.
M. Könyvészet 1880.
Vasárn. Ujság 1888. 48. sz. arczk.
Ország Világ 1888. 48. sz. arczk.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I.
Sturm, Országgyűlési Almanach és gyászjelentés.