cs. és kir. val. belső titkos tanácsos, Zólyommegye főispánja s a magyarországi ág. evang. egyházak főgondnoka, szül. 1748. aug. 14. Bágyonban, Nógrádmegyében; a kézsmárki és pozsonyi lyceumban tanult és már 23 éves korában Nógrádmegye szolgabirája, majd alispánja lett. 1785-ben a kir. táblai ülnökségre, onnan a hétszemélyes tábla birájává, azután a magyar udvari kanczelláriánál előadóvá emelték; de egészségi tekintetből ezen hivataláról lemondani kényszerült. 1787-ben udvari tanácsos, 1791-ben Torontál-, 1802-ben Zólyommegye főispánjává neveztetett ki. Jelen volt az 1791-91. országgyűlésen, hol a protestánsok vallásszabadsága ügyében tartott beszédei feltűntek. 1789 óta az ágostai hitvallást követő egyházak főinspektora volt. Meghalt 1818. okt. 16. Bágyonban, mezei jószágán. Temetésekor Kolosváry István magyar, Walentiny János pedig tót beszédet tartottak. A pesti ág. ev. hitközség ünnepi isteni tisztelete alkalmával Kis János tartott gyászbeszédet. (Megjelentek Pesten 1819.)
Munkái:
1. Deductio ill. dni... de arctiori nexu principatus Transsilvaniae cum regno Hungariae. H. n. (1791.)
2. Dictio qua St. et Ordines C. Zoliensis exc. d. Petrum Balogh de Ocsa etc. die 28. m. martii 1802. venerati sunt. Beszterczebánya, 1802. (Beszéde.)
3. Projectum de extraneis civitate hungarica qua ratione donandis. (Posonii, 1826.)
4. Projectum circa formulam juramenti palatinalis. (Posonii, 1826.) Mindkettő az 1790/1. országgyűlés megbizásából 1793-ban készült és az Opus excels. deputationis regnicolaris in publico politicis cz. gyűjteményben jelent meg.
Ersch u. Gruber, Allg. Encycl. VII. 270. (Zipser.)
Tudom. Gyüjt. 1818. XI. 124. XII. 125.
Közhasznu Esm. Tára II. 37.
Egyet. M. Encycl. V. 456.
Kazinczy, Pályám Emlékezete és M. Pantheon (N. Könyvtár III. XXXVI.)
Hazánk IX. 116. (Életr. Abafitól.)
Petrik Bibliographiája és gyászjelentés.