szinész és szerkesztő, szül. 1803-ban Sályon, Borsodmegyében, hol atyja ref. lelkész volt; a 17 éves fiúval a szinészet iránti lelkesedés letétette a tógát. Szinészszé lett és előbb mint komikus, később mint szerelmes szinész működött. 1828-ban Megyery igazgatótársa lett. Még ugyanazon évben társaságot alapított és a budapesti közönséget mulattatta. Azután 15 évig volt igazgató, mig 1842-ben a színpadról visszalépvén, megalapította a Debreczen-Nagyváradi Értesítőt, mely Debreczenben az első lap volt és jelenleg az országban a legrégibb magyar hirlap; 1873-ig szerkesztette e lapot, midőn tekintettel aggkorára átadta azt másnak. A lap mellett tudakozó intézete is volt saját házában a Burgundián. Mező-Csáton, hova gyengélkedő egészsége helyreállítása végett utazott, 1881. szept. meghalt.
Munkái:
1. Társalkodó 87. számára Vélemény a magyar játékszín körűl tett néhány szóra: 1835. nov. 7. keltezéssel. (Pest.)
2. Körmagyar. Első magyar társastáncz. Debreczen, 1878.
Szerkesztette a nagyváradi Játékszini Zsebkönyvet 1834-re.
Vasárnapi Ujság 1866. 52. sz. arczk.
Déryné Naplója II. 91. 378.
Ellenőr 1881. 474. sz.
Debreczen-Nagyváradi Értesítő 1881. 39. sz. arczk.
Báthory Romancsik Mihály, Magyar szinészek és szinésznők életrajza 70.
Bayer József, A Nemzeti Játékszín Tört. I. II.
Kiszlingstein, M. Könyvészet II.